Paulo Coelho – Tizenegy perc
Miközben Coelho mester Portobellói boszorkányával már hetek óta szenvedek, a Tizenegy percet tegnap óta, 8 óra és 7 perc alatt sikerült teljes mértékben befogadnom. Azért tudom ilyen pontosan, mert életemben most először egy irodalmi művet nem nyomtatott, hanem Horváth Lili kiváló előadásában, hangoskönyv formájában ismertem meg.
„Én vagyok a háziasszony és a szajha.” – mondja magáról a főszereplõ Maria, a brazil származású, Svájcban dolgozó prostituált. Aki ezzel az mondatával egyben röviden, velősen és valósan definiálta a nőket is. Mert ez a mű róluk szól.
A kétkedők erre rögtön visszakérdezhetnének, hogy jó, de hogyan ábrázolhatja egy férfi író tökéletes mértékkel a másik nem képviselőit? A válasz rendkívül egyszerű. A tizenegy perc alapja egy önéletrajzi kézirat, valamint számos személyes elbeszélés a könyv valódi szereplőivel.
Miközben a babzsákban fekve, a fejhallgatóból áramlottak felém a súlyos mondatok, és lelki szemeim előtt olykor filmként pergett a cselekmény, sikerült egy elsőre talán találó alcímet kölcsönöznöm a regénynek. Utazás a női koponya és a csikló körül.
Azért kár azt hinni, hogy mire a történet végetér, mindkettőt tökéletesen ismerjük és értjük, legyünk férfiak vagy akár nők. De annyit mindenképpen megtanulhatunk, hogy ezután érdemes mindegyiknek kellő mennyiségû figyelmet szentelni.
Ahogy a fiatal festő, Ralf mondja: „Mivel tudom, hogy a tested nem lehet csak az enyém; jobban odafigyelek a lelkedre.”
Íme egy újabb Coelho darab, ami kötelezően ajánlott.