Paulo Coelho – A portobellói boszorkány
A sok írás után, úgy látszik már hiányzott az olvasás. A Tizenegy perc kapcsán említettem, hogy Coelho ezen műve bizony nehéz darab. Látatlanban előre ki merném jelenteni, talán munkássága legnehezebben emészhető alkotása. Ma mégis, a könyv előttem álló kétharmadában szinte pörögtek a lapok.
A történet fõhőse Athena, egy erdélyi cigánylány, akit egy gazdag libanoni házaspár fogad örökbe. Korán kiderül, hogy nyughatatlan vére az átlagostól eltérő események és élmények felé hajtja. Kezdetben teste elmerül egy titokzatos tánc mozdulataiban, majd idővel a misztikus tanok ösvényére lépve, próbál közelebb kerülni önmagához és ezáltal beteljesíteni saját végzetét.
A regény különlegessége, hogy Athena életét végig csak mások elbeszéléseiből ismerjük meg, ezáltal egy bonyolult és szerteágazó képet kapva a személyiségéről.
A cselekményt majdnem 300 oldalon keresztül körbefogja valamilyen a fizikai és a spirituális világ közötti vékony fonál. A könyv kapcsán fontos szerepet kap a hit kérdése, miközben erős benne az egyházellenesség és a dogmák iránti ellenszenv. Coelhohoz hűen előkerül a szeretet, szerelem, a változás, nőiesség és az önismeret témája is, bár némelyik elég egyszerû formában.
Értékelni összességében nem igazán tudnám. Tény, hogy helyenként felkavar és kétségtelenül sokáig kell emészteni, de ettől függetlenül a brazil íróban harmadszorra sem csalódtam.
Karácsonyra kérem a következőt!