Ízlésről, stílusról, korról

Meglepő kijelentés lesz, de nem vagyok művész. Ellenben ahogy a művészettörténeti korok között vagy egy-egy festő és szobrász életében előtérbe került a minimal art (releváns Google találatokért erre), akkor ugyanúgy a már több mint 5! éve a szakma ribanc bloggere is megtalálhatja a maga lelki békéjét a mindenféle díszes elemektől mentes világban. Kis kitérő jön:

Öt év, baszics, büdös sok idő. Tegnap olyan 2002-es bejegyzésekre találtam rá, amelyek nekem se rémlenek. Ha életem első olvasójának száját mára nem varrták volna be, most megkérdezném, hogy ő emlékszik-e azokra az időkre? Bár kétlem. Azóta aztán fostam a szót sokszor, sokhelyen. 2005 karácsonyán (a csöcsös csajos részlegnek hála) volt napi ezres látogatottság is, de ezek mind elmúltak. Általában egy általam felállított új iránynak köszönhetően.

Mivel nem vagyok scriptkiddie, kockafejű programozó, sem habzószájú webdesigner a mostani lépés érett már szeptember óta. Csak ugye a köztes időben jobban esett sebeket nyalogatni, részegen tántorogni vagy a kettő kombinációját űzni némi mocsokkal tarkítva (az elmúlt hónapokból emlékszek olyan negyed órára). Amióta viszont a WordPress motor robog a seggem alatt, mindjárt tisztább és szárazabb az érzés. A gép forog, az alkotó alkothat, nincs para, hogy valamit elbaszhatok. És ez így van rendjén.
Egyébként sem a külcsín számít, hanem a belbecs. Ezzel megvolt a mai életbölcsesség. Nyitok is rá egy sört és olvasom tovább a 2002-es neuroLOGia és plastik posztokat.