Ludditaz & penalty

“És vágom már, hogy válik el a csillagpor a salaktól,
csak pár éve mintha mindez még ment volna alapból.”

Luditták
Az 1800-as évek elején a ludditák még előszeretettel csapták szét a harisnyaszövő gépeket. Közel két évszázadnyi hallgatás, Magyarországra vándorlás és audió reinkarnáció után, mára hívhatnánk őket akár a női Belgának is. A bátaszéki undergroundból feltörő testvérpár viszont sokkal többet érdemel annál, hogy egy ilyen hanyag mozdulattal beskatulyázzuk őket.

Ha valaki az ütemek mellett a honi hiphop szcéna számainak üzenetére is kíváncsi, figyelmes fülekkel kell rendelkeznie. A Ludditák még 2007-ben megjelent Tizenegyes című dupla albumára még feszesebben igaz ez. Tágan értelmezett szövegkörnyezet, verbális orgazmust okozó rímek, és a rapperek között olyan ritkán megcsillanó csajos hangok.
A kétszer 11 szám első hallgatásra kényelmetlen érzést keltett. Mikor aztán harmadszorra végezték el a kirúgást és pörgött le az outro, nem tudtam volna egy rossz számot se kiválasztani. Az áramló szófolyam alatt rengeteg jó értelemben elkevert stílusirány jellemzi a lemezt (funk, rock, ska, punk, pop). Emellett kielégítő a komoly és kevésbé mélyreható számok aránya. Cigányság, zsidó kérdés, negatív országimázs, családtörténet, barcelonai homokos strand, falfirka, buli és bebasz.

Az utolsó győztes gólt végül a több személyes favorit közül, az erős bólogatásra ingerlő, megunhatatlan, elektro szagú Kuss küldi a hálóba.

Helló, szija, szevasz! Nálatok van rassz?
Jobban teszed, ha Ludditákat hallgatsz!