Gabriel B. Logster – Szakadékok

A most következő bejegyzés tartalma az emberi érzelemvilág számos képviselőjét felvonultatja. Pontosan ezért megzavarhatja egyes olvasók nyugalmát, lelki békéjét és komoly változásokat idézhet elő a bloggerről eddig kialakított képben. Így kizárólag a szülői felügyelettel rendelkező 18 éven felülieknek ajánlom. Saját felelősségre.
Komolyan!

Valahol azt gondolom, hogy a blog a személyes hangvételén keresztül idővel képes egy többé-kevésbé valós képet adni az exhibicionista író jellemének néhány darabjáról. Csak remélhetem, hogy ez talán mostanra már rám is igaz. Mégis, ami most a bejegyzés végén áll, az részemről több minden, az elmúlt hónapokban leírt vagy kimondott szónál. Mindeközben szerencsére mégis megmarad egy apró igazgyöngynek a sártenger mélyéről.

A miértekre talán nem is kellene válaszolnom, de mégis megteszem. Szóval amikor tavaly szeptemberben elkezdődött a szóló karrierem, nem az alkoholba menekülés volt az egyetlen cselekedet. Bár tény, az irodalom felé fordulás később jött. Igazából Coelho egyszerű írásmódjára alapozva gondoltam azt nagyképűen, hogy így én is tudok történetet mesélni. Nem, nem tudok. De akkor megszületett egy ötlet, egy cím (Hajsza, majd később Szerelemhajsza) és egy életeken átívelő, érzelmi küzdelmeket megélő társaság főbb szereplőgárdája. Így kezdtem el írni. Fejemben azzal az elhatározással, hogy ha majd elkészül a nagy mű, eljuttatom annak, akinek szántam, ő elolvassa és ettől minden jobb lesz, leginkább nekem. Nem így lett.
A könyvíráshoz türelem, kitartás és iszonyatos önfegyelem kell, ezekkel pedig én spórolósan bánok. Úgyhogy kezdtem rájönni, ez nem fog menni. Közben hetek múltak, majd hónapok. Sok minden megváltozott bennem és körülöttem. A figyelmem pedig a mai, fiatal magyar költők művei felé fordult. A korábbi hibámból tanulva elhagytam a hasonlítgatást. Egyszerűen lehetőséget láttam abban, hogy ha manapság még mások is írnak verseket, akkor én miért ne tehetném a magam egyszerű, vidéki módján. Távol az irodalmi formák ismeretétől, a siránkozás mellett, csupán értéket csempészni pár rövid sorba.
Vagy legalább megpróbálni.
Így kezdődött a Szakadékok című verseskötet története. Érdekesség, hogy ezt már nem egy, hanem inkább három nőnek ajánlanám (más-más okokból). De ha őszinte akarok lenni, magamtól személyesen egyiküknek se merném (vagy mertem volna) odaadni (végül itt úgyis elolvashatják, ha akarják). Valójában ez már nem másról, csak magamnak, rólam.

Akinek van hozzá kedve, az most megismerheti az írásokat. Nyugodt szívvel ajánlom és minden észrevételt örömmel veszek!
A folytatás, vagyis maga az elcseszett mű itt online vagy lent Word formátumban letölthető (a teljes, bővített változat megrendelhető!).
Mondanám, hogy a következő oldalakat ne tessék komolyan venni, de úgyis hiába. Ez, az április elsejei tréfa hibája.
Igen, ilyen nagyszerű rímekre számíthattok! Úgyhogy a művészkedésnek itt és most legyen is vége!

Ui.: Miután a saját nyomtatott példányomat a kezembe fogtam és egy park magányos padján az egészet újra elolvastam, gondoskodok azokról is, akiknek tartozom a beígért egy-egy kötettel!

Gabriel B. Logster – Szakadékok:
.hu (netes formátum) (online változat)
.doc (Word formátum) (letölthető, javított változat)