Valahol Európában

A musical alapjául szolgáló eredeti filmet (Radványi Géza és Balázs Béla munkája) nem ismertem, nem láttam. Magáról a darabról is kevés és hiányos információim voltak. Magyarán a bajai III. Béla Gimnázium színistúdiójának legújabb előadására teljes tudatlanságom birtokában, ám kíváncsian ültem be.
Valahol Európában a III. Béla Gimnázium színistúdiójának előadásában
Ugyan a két felvonás közötti szünetben szórtam némi kritikákat, a tiszteletjegyet szerző bátyám legnagyobb örömére, de összességében azt kell mondanom, egy élmény volt. Még ha nem is olyan mélyre ásó, de mindenképpen a felszín alá kaparó. A részemről negatívnak ítélt elemek amúgy inkább az eredeti forgatókönyvnek szóltak és egyáltalán nem a szereplőgárda munkáját akartam kisebbíteni vele. Mert színészekből aztán volt bőven. Egy ponton attól féltem, hogy a színpadon se fognak elférni.
Ami érdekes, hogy nem volt feltűnően kiemelkedő szerep (és ezáltal színész se). Ehelyett rengeteg karakter apró jellemvonásaiból épült fel az egész. A musicalbetétekről szintén hasonló mondható el, a legtöbbje a helyén volt és egységükben álltak össze.
Ha valamit ki kell emelni, az kétségkívül a látványterv, a díszlet és a kosztümök lennének. Konkrétan a forgatható (lábakon guruló?) falakon csak ámultam, a városi és várbeli jelenetek hátterét nagyon eltalálták. A korhűnek ható ruhákon pedig mindig csodálkozok, hogy honnan lehet ennyit összeszedni. Igaz a Hosszút alakító Ottmár Attilának éneklés közben egy rövid időre meggyűlt a baja a kifordult ujjú kabátjával, de oda se neki.
Ja igen, a zárójelenet még a kőszívűeket is ellágyítja, engem megérintet és szerintem nem voltam vele egyedül a teremben. Azért külön dicséret!

Az egyedüli dolog, amin folyamatosan felhúztam magam, hogy a közönség az énekek után képtelen volt megfékezni a tenyerét, és minduntalan tapsba törtek ki. Én meg olyan vagyok, aki szereti, ha nem ölik meg a pillanatot és szakítják meg hangos ovációval. De ez csak ilyen saját dili, a darab ettől még bárkinek ajánlható és fogyasztható.