04.23.

Ilyen távolságból szinte adta magát, hogy ezen a napon valami újszerű formában kívánjak sok boldogságot. Igen, egy…

…vers.

A tintamadarak

Együtt szökkentünk át, gyermeki poklok
kátránytól bûzös, erjedõ magvai felett.
Pelyhedzõ tollaink alá fért a sors
piszkavas keze, s hamuvá pirította a
létezést jelentõ, két szelet, édes kenyeret.
Hangtalanul kattant ránk a sírketrec lakata.

Gyenge ágakon száradó szipogásunk,
melyen, mint az oltalmazó galamb
a rigó remegõ válla fölött,
védtél szárnyaddal, jeges
esõtõl, széltõl, a még tojáshéjon
hintázó, ütõdött, árva fiókakölyköt.

Megmaradt, tágra szabott fészkünk
számodra védõ paplan. Bennem, az emlékek
huhogása idézett fel tehetetlen bûnöket.
Csapdostam hát az ég felé, hogy türelemmel
kisérd, minden egyes, botladozó röptemet.
Végül, nem hozzád, de valamivé felnõttem.

Ma, csõrünk hegyét billentyûkbe mártva
mindketten naplót vezetünk. Én a sajátomat,
te rangodnak hála egy városét.
Génjeinkben kódolt sorok, tesznek bennünket
az írott szavak, Paradicsomból kiûzött, Káinja
és Ábelévé. Gyilkosság helyett hallgatunk.

Ám, e hideg reggelt hasító vers, most végre
legyen távolból zengõ, csicsergõ hálaének!
Tudd, van egy gyermeki madárlélek,
kinek akkor is mestere maradsz, ha
újra elkopik háromszázhatvan hónap
elsejéje!

Boldog születésnapot az ünnepelteknek!