Mit néz a blogger? 7. rész
Felejtsd el a Bevery Hills 90210 tinédzserideáljait, hagyd magára Dawsont a rendezői kamerájával és röhögd ki a Narancsvidék szerencsétlenkedő párocskáit! Ha lázadó fiatalok igazi drámáira vagy kíváncsi, akkor elég csak Angliába menni, hogy a Skins című eddig két évadot megélt sorozat garantáltan a kedvenceid közé emelkedjen.
A történet főszereplői 17 év körüli bristoli diákok, akik annak rendje és módja szerint minden elképzelhető formában próbálnak a vesztükbe rohanni. Vég nélküli bulik, tömény drog, tudatmódosító szeszek, soha ki nem alvó cigarettavégek és szexuális túlfűtöttség. Egyedül azzal nem számolnak, hogy a sorsuknak köszönhetően sokkal hamarabb és fájdalmasabban jutnak el a felnőtté válás mélypontjaira. Magyarul az esetek nagy százalékában jobban elbaszódnak körülöttük a dolgok, mint ahogy azt elképzelték. Sokkal jobban.
Az epizódok karakterközpontúak, vagyis részenként más-más szereplőre helyeződik kicsivel több hangsúly. Ebből kifolyólag a különböző jellemek apró rezdülési folyamatosan táguló értelmet kapnak. Ezáltal könnyebben megszerethetőkké vagy ellenszenvesekké válnak. Kapunk barátait ügyesen manipuláló értelmiségi arisztokratát, megjelenésében és minden mozdulatában lúzer szerencsétlen, művészi beállítottságú meleg srácot, anorexiás megzakkant szőkét, laza arabot és még sorolhatnám a nem hétköznapi arcokat. Emellé oltári jó zenék és a saját fiatalságunkat helyből lealázó partyhangulat.
A Skins-ben azt a hatalmas pluszt, amivel veri az összes tinidrámát, az a szereplők látszólag felszínes életét átható depresszió adja. A második évad végénél én magamban valahogy így jellemeztem a sorozatot:
“The most messed up and best fucked up teenage drama, ever.”
Watch it, fuck it!