Workaholic – pro és kontra (update)

Gábor vagyok, 24 éves, munkamániás. Most értem haza a bányából.

Lehet találgatva válogatni a gondolataim közül!

Az persze bosszantó, hogy a sóskafőzelékbe mártogatott csibecombokhoz ilyenkor már nem tudtam sehol kenyeret venni, de ettől mondjuk a konyhai pusztítás nem maradt el.

A fő kérdés inkább az, hogy az én kreativitásra beállított szabadelvű agysejtjeim meddig élvezik a helyenként (gyakran) favágáshoz idomult droidmunkát?
Az őszinte és meglepő válasz amúgy jelen állás szerint az, hogy egész sokáig. Csak aztán nehogy Uzi-val rohanjak végig az épületen…

A 12-13 órás munkaidőnek vannak olyan rejtett előnyei is, hogy a bányán kívül nincs másik életed. Esetemben ez azért csudajó, mert így esélyem sincs bármilyen szintű magánéletre, amit aztán jól szétbasznék a magam destruktív módján. (Hazafelé azért ismét beleestem egy lányba a buszon, amilyen dacos kecsességgel állt, hát…)
Amúgy az sem elhanyagolható, hogy ameddig dolgozik az ember, addig jórészt inkább pénzt keres, nem pedig költ (értsd: elsörözi).

Az persze abszolútértéken is negatív, hogy nem jut elég időm hülyeségeket írni és remekműveket olvasni.

A rabszolgamunkáról több vélemény már nem jut eszembe, de a pszichológusok már így is megsimogatnák a fejemet.
Előzzük meg a munkahely okozta stresszhatásokat című rövidke, de annál fáradtabb gondolatfoszlányunkat olvashatták!

Kora reggel találkozunk!