Indiana Jones és a kristálykoponya királysága

A mai premier tiszteletére futottam magam körül néhány üres kört mire végül beültem az először 81-ben életre keltett, legendás régészprofesszor legújabb kincsvadászatára. A kívánt hatás érdekében már jóval a bemutató előtt elkerültem a filmhez tartozó összes kiszivárgott információadagot. Hadd hasson újdonságként minden egyes képkocka!
Ellenben most bajban vagyok, mert kritikát anélkül nem tudok mondani, hogy ne menjek bele a részletekbe. Így annak, aki nem hátrál meg, minden a kép és a tovább mögött!
Indiana Jones és a kristálykoponya királysága promo

Hogy rögtön a lényeggel, a 2 óra 15 percnyi játékidő átitatódott azzal a ténnyel, hogy ebben már egy hegyről lejtmenetben lefelé haladó Indiana Jones próbál a rejtélyek mélyére ásni. Ezzel nem csak Harrison Ford korára és halványuló színészi játékára célzok, de a gyenge popcorn ízű történetre és az akciókból hiányzó lendületre egyaránt. Az külön idegesített, hogy az 50-es évekbeli képi világot a régi filmekben használt amatőr megoldásokkal keltették újra életre, mindenféle digitális trükközés nélkül. Számomra pont ettől vált hiteltelenné a látvány.
A második rossz döntés akkor született George Lucas-ék fejében, amikor túl sok szereplőt hagytak áramolni a történettel. Ezzel gyakorlatilag az Indy karakter kiteljesedését ölték meg. Erre mondhatják azt a nálam okosabbak, hogy elő kellet készíteni a terepet az esetleges következő részhez, amiben már Shia LaBeouf (Indiana Jones fia) lesz a főszereplő. De mivel ő se kapott nagyobb teret annál, mint hogy bebizonyítsa mekkora nyálas Grease buzi, így a színészi szál továbbra is erőtlen marad.
Mindezeket a hibákat amúgy talán még szó nélkül hagytam volna, ha a film középpontjában történetesen nem az állna, hogy egy baszom Alien koponyát próbálnak a Dagobert bácsi által is keresett, egykor elveszett, inka birodalomba visszaimádkozni. Ennek az izgalmas szálnak (vigyázat ironizáltam) a fordulatai sajnos halványan sem érdekfeszítőek.

Külön extra!
A film közben elfogyasztott egy literes Cola Light-nak hála, az éppen kiteljesedő csúcspont alatt kellett kirohannom könnyíteni magamon. Ha még két percet vártam volna a visszatéréssel, azzal a legbutább jelenetet és egy bakis happy endet hagytam volna ki. Ez az én hibám.
Ti ne kövessétek el ugyanezt, moziban semmiképp!