Frázisokban beszélek

Most csak ennyi, de erről hosszú lenne mesélni és senkit sem érdekel. Viszont ezt a korábban megírt pár sort még sokáig fel merem vállalni, kivételesen tényleg.

Nők.
 Kegyvesztett, gitthiányos,
  homályosra csiszolt
   ablaküvegek.
Elhajítva
 vagy
  átlátszó kezünkben
   szilánkonként
    a legszebbek.

Sötétben, együtt féljünk
 a besüvítő szél lépteitől
  s, fekszem mellétek!