Miért nem lesz belőlem profi fotós?
A kérdés kedden, a kora délutáni órákban vetődött fel bennem, miközben ballagtam vissza az Örs vezér téri metrómegállóhoz.
Igaz a történet már hetekkel korábban kezdődött, egy jelentőségteljes esküvőn, ahol a megbízott fotós szerepkörében tetszeleghettem, mintegy öt hosszú percig. A hatodikban (a pár bevonulásának végén) a rosszul letett fényképezőgép lecsúszott és akkorát szólt, amit a templomi orgona is nehezen tudott elnyomni.
A gépből kiesett újratölthető elemek a padsorok között és a násznép lábai alatt, én az ijedtségtől leizzadva és valahol az elemeknél is mélyebben. A gyors kárfelmérés eredményeként tapasztalati úton végül megállapítottam, hogy a gép egyben, de az elkészített képet egy write error üzenetbe csomagolva képtelen ráírni a memóriakártyára. Ebből egyenes ágon arra következtettem, hogy vagy az xD kártyának annyi, vagy az elektornikának esett rosszul a zuhanás. A problémamegoldás és márkaszervizelés ezután a rendszeresen kitolt munkaidőnek köszönhetően elmaradt.
Ugrunk az időben egész az Úr 2008-ik évének július 15.-i napjáig, amikor leszállítottam a továbbra is hibásan működő Fujifilm Finepix S6500d becenevű gépemet a Fotó-paradicsom Kft. Nagy Lajos Király úti telephelyére.
Az érzékelhetően enyhén hűvös és távolságtartó hangulat ellenére előadtam a szomorú történetem, kezükbe adva ezzel minden reményem és vele együtt a masinát. A középkorú szakember kezébe veszi, babrálgatja, forgatja, kattintgatja, majd két percen belül elkezd vele vadul fényképezni, sikeresen. Nézek leesett állal, kérdezem mi volt a baja?
Erre ő a mesteremberek flegmaságával: “Csak le kellett volna formázni a memóriakártyát!”
Az égésfaktorom itt érte el a bőven káros UVb sugárzás szintjét, amit egy mennyivel tartozom? kérdéssel kicsit még tetéztem, majd megszégyenülve távoztam.
Tanulság: A Fujifilm jóféle, esésálló és strapabíró gépeket gyárt. Ha viszont egy esetleges baleset után a látszólag leformatálódott memóriakártyával bajok vannak, előbb formázzuk le kézzel újra és csak utána szaladjunk vele a szervizbe.
Olcsó, de emlékezetes lecke volt, melynek végén a helyes kompozíciót kereső és néha megtaláló, remegő kezű, amatőr fotós visszatért.
Funny story!
A dizájnhoz:
Nekem hasonlít az egész egy spirálfüzethez, talán a dátumos meg hozzászólásos post-it-ok miatt, ezért erre a feelingre lehetne még kicsit gyúrni szerintem. A tetején a kép nagyon tetszik! A kis blogger beszabadult a nagyvárosba, és itt kell most helyt állnia. Szerintem zseniális ez a kép!
Egyedül a kékes-zöldes és a tojásos szín (fingom sincs hogy hívják ezeket) elválasztása nem tetszik. Kicsit lehetne kevésbé “éles” a határ, mondjuk lehetne mindkét oldalon olyan, mint abban a zöldes színben.
Ennyi!