És te kinek dolgoznál?
Azt már tudjuk, hogy a hozzám hasonló, romantikus, munkamániás hősök elsősorban nem a pénzért. Akkor viszont kinek és miért?
Talán az évek óta tomboló, exhibicionista bloggerlét az egyik fő oka, de az önmegvalósítás például egészen előkelő helyen van a listán. Nem csak és kizárólag az alkotásvágyról van szó, hanem hogy – természetesen átvitt értelemben – ott maradjon az elkészült munkán, projekten, feladaton a kézlenyomat. És ez esetben egy odakapart aláírásnál többre gondolok.
A munkahelyi gépezet tekintetében legyenek megbecsülve és anyagilag elismerve azok, akik belülről, lelkiismeretesen mozgatják azt az átkos rendszert. Fontossági sorrendben ezután talán az egyik leginkább lényeges szempont a folyamatos szakmai fejlődés biztosítása. Ehhez pedig megújuló kihívások elé kell állítani a díszes munkásbrigádot.
Itt jegyezném meg, hogy az állandó jellegű szarpaszírozás és mások gányolásának elsimítása köszönőviszonyban sincs a kihívás fogalmával! Ellenben közel áll a pornófilmekben látható egyes orális technikákhoz.
Végezetül szerintem külön kiemelendő a vállalati hierarchiában elfoglalt szerep- és munkakörök tisztázása és a vezetőség részéről a ‘megfelelő pozícióba a megfelelő ember’ elvének rendszeres gyakorlása. Pont ezekből kifolyólag a felelősségvállalás és annak áthárítása olykor a legnagyobb buktatók egyike lehet.
Ja igen, azt sem árt, ha a felettesek szakmailag és emberileg vannak annyira korrektek, hogyha szükség van rá, példát mutatva, nyakig belemerülnek ők is az aktuális probléma megoldásába. Állítólag az ilyen apróság sokat dob a munkamorálon…
A józan ész, három hónap csekélyke tapasztalata, na meg persze a levegőbe beszélés egy Sárbogárd – Baja vonatút alatt, így hirtelen ezeket mondatja velem.
És ti, kinek dolgoznátok?
