Ne bántsd

József Attila személye egyre inkább olyan lesz, mint egy üveg bor vagy a Kispál és a borz együttes: a három közül kimondottan egyikért sem rajongok.
Tegnap este mégis, túl fél üveg Balatoni Rosé-n (Varga pincészet 2007), négy meghallgatásra váró Kispál és a Borz album pihent a playlistben, és a bal kezemtől 30 centire József Attila költeményei vártak elolvasásra. A változás szele szárítja ki a szemeket.
Azóta Grabovski Gábor pizzát rendelt, leittasodott másodmagával, és újra hord karkötőt. Történtek dolgok, na.

Az egész amúgy egy szokásos Alexandra könyvesboltban tett kiruccanás eredménye.

József Attila – Ne bántsd

Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted,
magadat érte kínokba veretted
s nem adtál két pofont neki.
Telefirkáltad a falat vele.

Vesd le magadról! Mint ruhád is épen,
gyámoltalanul lóg alá a széken -
annak karján, ki szereti,
csüngjön, mig foszlik kéje éjjele!

Dobd le – a háta legyen ujra görbe,
lába csámpás, bujjon az álla szőrbe!
Bibircsók nőjjön a hasán!
Gyűrje e verset kapzsi tenyere!

Te fuss vissza a szép növésü, kedves
lányok ölébe – oly illőt ölelgess,
ki kapkod, fúl vágyad után,
mint zivatarban zengő jegenye!