Szabadúszó kisiparos

Kereken ma egy hónapja érte csípős ostorcsapásként a bányászéletet, amikor az aláírással ellátott felmondásomat megismertettem a főnök asztalával. Az addig számomra idegen helyzetben, hátamat hetykén a falnak döntve, a munkásosztály Rózsa Sándorjaként, a nem létező bajuszomat morzsolgatva mosolyogtam. A halálra ítélt rabok mosolyognak így, a hirtelen jött amnesztia híre hallatán.
Ugyan a kilépés után még néhány bankinformatikai betyárkodásban benne voltam, de a csibészes tekintetem a lemenő nap fényével együtt lassan talán végleg a horizont alá merül.

Ahogy aztán ilyenkor idővel az lenni szokott, a jövőm és karrierem körül felvert por újra elült. Közben jöttek ajánlatok, lehetőségek és megcélozható távolságok. Pontosan ezek miatt, egyelőre marha szerencsésnek mondhatom magam, mert ebben a pillanatnyilag átmeneti állapotban szinte egy percet sem kellett álláskereséssel töltenem. Helyette a hosszabb-rövidebb távú munkák találtak meg engem. Amelyek kapcsán többször felvetődött már a kérdés, hogy érdemes lenne-e nagyobb léptékekkel ebbe az irányba folytatni?

Mindenesetre amíg az átalakított blogster.hu szerkesztőségben megszületik a válasz, addig álljon itt egy pozitív példa, az egyik nemrég megkedvelt képregényből.

Freelance freedom comicstrip