Siófokozódás

Summer in Siófok
Holnaptól a hét hátralévő részét a magyar tenger fővárosában töltjük, nyaralásnak álcázott tökvakarással. Jelenleg ez valamiért olyan távolinak és megfoghatatlannak tűnik, de azért reméljük nem csak egy délibáb.
Igazság szerint, mert látszólag most mindent én irányítok, nincs mit kipihenni, ellenben van mire rápihenni. Munkáról és magánéletről egy ideje nem sok szó esik, ám mivel közben naponta játszok tanácsadót, belül annál többször járja körül az agyam a témát.
A nyár végével már mindenhez kicsit közelebb leszünk. Pontosan ezért a Balaton part mellett én csak szeretnék csendben lábat lógatni, ne adj isten nyomtatott vagy könyv alapú internetet olvasni. A több mint két hétnyi alkoholmentességet, esténként pár pohár borral némán a feledésbe fojtani. Feltöltődni azzal a fajta világszemlélettel, amivel a napi őrület közben is értelmét látod a dolgoknak. Feltölteni a megporosodott fotós mappát néhány jól sikerült képpel. Hajnalban kiállni az erkélyre (lesz erkélyünk?) és a napkelte fényében csiripelő madarakat hallgatni. Ihletet és erőt nyerni a lassú mederben készülő művekhez. Kicsit kívülről látni magamat és úgy figyelni a körülöttem lévőket, mintha ott se lennék. Szóval ilyen és ezekhez hasonló, egyszerű, földhöz ragadt dolgok. Szentimentális vagyok-e?

Helló, mi!