Bohumil Hrabal – Sörgyári Capriccio
Bevallom, több éven át tartó belső feszengés miatt vettem le a Mom Parkban található Alexandra könyvesbolt polcáról a cseh író egyik leghíresebb kisregényét. Ugyanis bármikor, amikor a mű vagy a belőle készült film címe valamilyen beszélgetés során felmerült, a határba kiállított ökrök módjára, bután pislogtam bele a világba. Szégyellnivaló hülyének éreztem magamat, amiért fogalom nélkül ízlelgettem a nyelvemen a ‘capriccio’ szó jelentését.
Ez a sznobságban fürdő intellektuális énemet nyomasztó teher végül ma, a rövidnek egyáltalán nem mondható vonatút alatt könnyedén omlott le a vállamról. Ugyanis a könyv elolvasása után sem lettem okosabb.
Hrabal önéletrajzi ihletésű regénye a gyermeki lélekkel megáldott édesanyjának, hallgatag, nyugodt természetű nevelőapjának és életvidám, képtelen történeteiről ismert nagybátyának állít emléket. Az ő, mára megkopott életmódjuk egy kis szakaszába és a sörgyár savanyúnak egyáltalán nem mondható hétköznapjaiba nyerhetünk bepillantást, mindezt Mariska, az író anyjának szemszögéből. A történet ugyanolyan csapongó, mint a női lélek, így magasztos gondolatok felcsipegetése helyett, inkább derűsen sodródunk a város különc hősnőjével. Olykor követhetetlen, többször megmosolyogtató, ám helyenként képes megérinteni minket a szívet melengető házastársi szeretet.
Amolyan egy estés, vidám olvasmány.
capriccio: szeszélyes, csapongó, kötetlen formában írt zenemű.
Na, így már értem!