First date
Újra pattanásoktól kínzott, dadogó, izzadt tenyerű, tanácstalan tini vagyok, aki a vonzalom jeleként vagy meghúzza a lányok copfját vagy bokán rúgja őket és elfut messzire. Az a fajta, aki izgalmában hosszú percekig próbálja a tükör előtt tökéletesre zselézni azt a néhány idegesítően elálló hajszálát. Új zoknit és tiszta boxert(!) vesz fel, megnézi, hogy megszokásból nincs-e vaj a füle mögött, ha véletlenül van, megmossa.
Az éttermi asztalnál elejtett félénk bókoktól talpig elpirulva magára borítja a vörösboros pohár tartalmát. Villája hegyével követhetetlen mintákat vés a szalvétába, távozáskor pedig zavarában fizetni is kétszer fizet a pincérnek…
Hosszú ideig minden ellenkező nemű, facér lánnyal folytatott beszélgetés szövegkönyvét megérzésből tudtam, mint a gyilkos személyét a sablonkrimikben. Előre ismertem őket, mellettük magamat és hogy mindez hova vezethet.
Ellenben most, mocskos mód be vagyok szarva az ismeretlentől, akár éjszaka a szikláról a vízbe ugrani készülő kempingezők. Mert itt rólunk van szó, és éppen ezért nem szeretnék semmit sem elbaszarintani. Legfőképpen elkésni nem, úgyhogy a bulvárújságok fotósait kicselezve, megyek a futok.