Élőben New York-ból!
Estére elfogynak a szavak. Jobban mondva a munkaidő végére.
A fejemből kilógó telefonba napközben simán belemondom a magam néhány ezer szavát. Olykor hülyeségeket kérdezek, gyakran bonyolultan írok. Hiába a blogolásból eredeztethető, hosszas és kusza tagmondatösvényeken az ügyfelek kicsit még bolyonganak.
Sötétedés után meg ősember módjára csak ülök a tábortűzbe bámulva és jó napot!
De legalább a céghez ideiglenesen bevitt Sennheiser fejhallgatóm ma megkapta a vagány bókot (valaki valami pozitívat legalább). Ismét irigylem a munkaidőben vicces köremaileket küldőket (banki szférában dolgozók, szevasztok!). Hosszas teketóriázás helyett, ad hoc módra kifejlesztettük a telefonos telefonos távoktatást (nem véletlenül írtam kétszer, van értelme). Az utolsó twitteres csiripem élőben szerintem még viccesebb látvány (bár amikor írtam, inkább fájdalmasnak éreztem).
Röviden benne vagyunk a mélyvízbe, az úszásba majd belejövök, mint Micimackó a csuportörésbe (vagy Malacka a kiabálásba?).