Mi történt körülöttem 2009-ben?

Véletlenszerű gondolatokból felépített ad hoc összegzés az elmúlt 364 napjából merítve:

- Rögtön az év egyik első napján elszívok egy szál cigit a sokkoló a hír kapcsán: Ivett és Guca külön utakon.
- A munkahelyemen még januárban beültetnek mellém egy vadidegen Angliából hazatelepült srácot, aki csodálja a monitoromra ragasztott post-it cetlikből összeállított todo listáimat. Azt mondja Robinak hívják.
- A lakótársak februárban teljesen szétszóródnak a világban, de legalább lelkesen blogolnak. Ezt látva a digitális szívem is könnybe lábad.
- A bátyám megkéri Teca kezét, így végre kipukkan az első üveg Asti Cinzano.
- Kihasználva, hogy egyedül uralom az albérletet, tartok egy céges vacsorát, amelyen tetemes mennyiségű pálinkával roncsoljuk az arcunkat. A következmények hatására többen napokig képtelenek értelmes táplálékot magukba venni, én pedig bemutatom az év legtöbbet emlegetett pucsítós pózát.
- Közel három órán át hagyjuk, hogy futószalagon rohangáljanak el mellettünk a sushi falatok és beleszeretek a wasabi ízébe, ami amúgy sima vízi torma.
- Maradva a gasztro kultúrkörnél később az Olimpia étterem olyan magasra teszi a lécet, amit azóta sem tud senki átugrani.
- Utolsó nagyszülőnként itt hagy minket anyai nagymamánk is. Néha úgy érzem határtalan szeretete még most is kísér utamon.
- Egy “hirtelen jött” pálfordulás végeredményeként úgy döntünk összeköltözünk és Gergőt is visszük magunkkal.
- Régi-új arc a fővárosban, immáron Hami is újra pesti levegőt szív a hét nagyobbik felében, Zsolti kocsijában egyre kevesebb a hely…
- Egyedüli rendszeres testmozgásként szerdánként lejárunk focizni a Margitszigetre, ami igazi felüdülés a munkahelyi sorvadás után.
- Az első nap estéjén Teo papa pizzáját majszoljuk új albérletünk parkettáján ücsörögve, fáradtan, de boldogan.
- A MarketingSzoftverek legénységével megismertetem a bajai halászlé ízét és a népünnepély hangulatát.
- Az év egyetlen igazán önfeledt hetében szanaszét pörögjük magunkat az EFOTT-on. Már nem csak nekem tűnik fel, hogy Robi egy hatalmas arc. :-)
- Elveszítjük első bajtársunkat: Petya és Ági összeházasodnak. A szertartás végére már jobban bőgök, mint a győztes színésznők az Oscar-díj átadásokon, de a lagzin már tartom magam.
- Csordogálnak a megbízások, kezdenek állandósulni a hajnali 5 órai kelések. Gerti összehúzott szemöldökkel és féltő tekintettel nyugtázza az eseményeket.
- Újabb esküvő, aminél ezúttal kicsivel fontosabb szerepkörben kell megfelelnem. Teca felveszi a Banga-Burány nevet, én meg alig iszok pár korty alkoholt az egész lakodalom alatt.
- Továbbra is imádom Budapestnek a reggeli 18-as villamos felé mutatott arcát.
- Paneltűz a szomszédban, a mélybe zuhanó, égő ablakkeret látványa felejthetetlen.
- Lassan elfogynak a kiolvasásra érdemes magyar nyelvű, szakmai könyvek és csak az asztalomon nő a belőlük épített piramis.
- Megnyit az Allee, a hozzánk legközelebb lévő pláza, szerencsére a mérgezésből bennünket kihagynak.
- Sikerül az idei év legnagyobb hóviharában nekiindulnunk közös karácsonyfát venni. Az ezüstfenyő törzsével beleírom a hóba Gerti nevét, amit 10 perc alatt teljesen befed a szakadó hóesés.
- Kihajózunk ismeretlen, új vizekre. Vitorlánkon a Blogster Média Kft. felirat virít.
- Fájdalmasan, de megállapítom, hogy a 2009-es évben többet tweeteltem, mint blogoltam.