banguli.blogster.hu » art

Amazing Race (Baja) – I. Rezét Kupa

Banguli — Sat, 08 Nov 2008 15:27:37 +0000

Igazából mindig is azok közé tartoztam, aki egyrészt szégyellte, hogy milyen keveset tud a szülővárosáról és annak múltjáról, másrészt ez ellen soha nem is tett.
Többek között ezért volt a vártnál is érdekesebb és élvezetesebb a ma délelőtt megrendezésre kerülő bajai Városismereti verseny.

Az amerikai Survivor és Amazing Race részéken csüngő kalandvágyó lelkem ezáltal a rendezvény által egy kicsit végre megmérettetett. Rohanni, keresni, figyelni, szemfülesnek és előrelátónak lenni egyszerre, miközben az ember igyekszik csekélyke tudása legjavát nyújtani.
Eközben pedig olyan új információk birtokába jutottunk, amelyeknek hosszú távon persze semmi haszna, de az embert mégis önbizalommal tölti el, hogy az átlagnál egy kicsivel jobban ismeri a városát.

A négy órás szintidejű, összesen több mint 120 kérdésből álló verseny, a mi esetünkben az én mai napi egyéb elfoglaltságaim miatt sajnos egy kicsit kapkodósra sikerült. Igaz ezzel a felnőtt kategória leggyorsabbjai lettünk (2óra 22perc), ami viszont nagy valószínűleg a minőség rovására ment.
Ettől függetlenül jól esett volna, ha célba éréskor Phil Keoghan mosollyal az arcán a következőképpen üdvözölt volna bennünket: “Gerti and Bangus, you are team number one!”

Ám mivel az eredményhirdetés körülbelül délután háromkor már megtörtént és azóta még nem tört ránk a Bajai TV stábja, valószínűleg jövőre jobban át kell olvasnunk a Türr Istvánról szóló wikipédia szócikket.

It was fun!

Sticky-note strikes back

Banguli — Wed, 24 Sep 2008 11:57:45 +0000

Az EepyBird két díjnyertes agya legújabb kísérletéhez a Diet Coke-ot és a Mentos hátrahagyva most 280000 darab irodai post-it cetlit használt fel.
Az eredmény láttán több cégvezető megduplázta az irodaszerekre szánt keretet. Nem csoda.

Ne bántsd

Banguli — Thu, 31 Jul 2008 09:28:31 +0000

József Attila személye egyre inkább olyan lesz, mint egy üveg bor vagy a Kispál és a borz együttes: a három közül kimondottan egyikért sem rajongok.
Tegnap este mégis, túl fél üveg Balatoni Rosé-n (Varga pincészet 2007), négy meghallgatásra váró Kispál és a Borz album pihent a playlistben, és a bal kezemtől 30 centire József Attila költeményei vártak elolvasásra. A változás szele szárítja ki a szemeket.
Azóta Grabovski Gábor pizzát rendelt, leittasodott másodmagával, és újra hord karkötőt. Történtek dolgok, na.

Az egész amúgy egy szokásos Alexandra könyvesboltban tett kiruccanás eredménye.

József Attila – Ne bántsd

Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted,
magadat érte kínokba veretted
s nem adtál két pofont neki.
Telefirkáltad a falat vele.

Vesd le magadról! Mint ruhád is épen,
gyámoltalanul lóg alá a széken -
annak karján, ki szereti,
csüngjön, mig foszlik kéje éjjele!

Dobd le – a háta legyen ujra görbe,
lába csámpás, bujjon az álla szőrbe!
Bibircsók nőjjön a hasán!
Gyűrje e verset kapzsi tenyere!

Te fuss vissza a szép növésü, kedves
lányok ölébe – oly illőt ölelgess,
ki kapkod, fúl vágyad után,
mint zivatarban zengő jegenye!

Frázisokban beszélek

Banguli — Sat, 31 May 2008 08:32:11 +0000

Most csak ennyi, de erről hosszú lenne mesélni és senkit sem érdekel. Viszont ezt a korábban megírt pár sort még sokáig fel merem vállalni, kivételesen tényleg.

Nők.
Kegyvesztett, gitthiányos,
  homályosra csiszolt
   ablaküvegek.
Elhajítva
vagy
  átlátszó kezünkben
   szilánkonként
    a legszebbek.

Sötétben, együtt féljünk
a besüvítő szél lépteitől
s, fekszem mellétek!

Játék a kicsúfolt sorokkal

Banguli — Sat, 24 May 2008 07:23:45 +0000

Ismét bepróbálok valami újat, amiben az olvasók kezébe adom a döntést. Meglátjuk mit szabadítanak a világra!
A terv az, hogy mostantól hétről-hétre, szombatonként kikerül ide egy vers vagyis inkább annak vázlata, amire egy 1-től 7-ig terjedő skálán lehet tetszésnyilvánítás céljából szavazni. Az 1-es a húzzuk le a wc-n, 7-es a József Attila se tudta volna jobban elfingani magát kategória. Kettő között mindenki, azt amit és ahogy érez.
Függetlenül a minősítéstől a legtöbbet szavazók, na vajon mit nyerhetnek?!

Az aktív értékelést és véleményezést előre is köszönöm!

Szabadulóvers

Bántó, harmatos leheletbe forrt szavak, mint
testről a zuhanyrózsából szökő vízcseppek:
Lepattog (majdnem) minden, akár az ég alatt
hagyott, rozsdás bicikliről az ezüstszín festék.

Végül persze, egy mástól elhangzott, elsőre
jelentéktelen mondat, köröm alá kerülő koszként
fészkeli be magát. Pedál nélküli vázon, kattogó
küllő közé szorult mélabús sóhajok. Leírhatatlanok.

Ilyenkor, ha megkérdezik, hazudok és rímelek:
Kösz, jól vagyok! Az élet a gyógyszer, amit
boldogtalanság ellen minden órában kapok.
(Csak lefolyni, az arcon olvadó maszk mázon.

Egy félig üres, félig literes műanyagflakonból
a remény esélyével megitatni, a holnap már
krétával körberajzolt tetemeket. A halál beállta
előtt még úgyis elveszem tőlük, hogy lenyeljem.)

Maupassant – A szépfiú

Banguli — Sun, 18 May 2008 22:17:42 +0000

A könyv, amit úgy adtak a kezembe, hogy a főhőse én vagyok. A könyv, amit úgy tettem le, hogy képtelen legyek utána kijelenteni: “Nem, én soha nem leszek ilyen.”

A történet az 1880-as évek Franciaországában játszódik, ahol egy vidéki parasztcsaládból származó jóképű fiatalember megcsinálja a szerencséjét. Miután leszerel a katonaságtól, Párizsba költözik, éli a bohémek éhenkórász életét, amíg régi barátja segítségével be nem kerül az egyik helyi napilap tollforgató újságírói közé. A szakmához ugyan kezdetben nem ért, de hamar rájön, hogy felhasználva a gyengébbik nem körében aratott sikereit, hamar feljebb tornázhatja magát a ranglétrán. A nők kegyein keresztül rangot, hírnevet és pénzt szerez magának. Eközben hamis ígéretekkel csábít, minden érte hevesebben dobogó szívet kihasznál és összetör. Bűntudat nélkül, mohó kapzsiságtól megéhezve kaparja egyre hevesebben a maga gesztenyéjét. Kitünően szövögeti az egymásba fonódó terveit, amelyek mind arra hivatottak, hogy karrierje csúcsára emeljék.

Maupassant úgy mutatja be a főhős Georges Duroyt, hogy az olvasó az események előrehaladtával egyre kevésbé legyen képes szimpatizálni a személyiségével. Mire a végkifejlethez érünk, illik szabályosan undorodni álságos figurájától. Egy belső erőnek engedelmeskedve nekem ennek ellenére kellett valamiféle pozitív hajtóerőt találnom, ami megindokolná a tetteit és kevésbé rossz színben tüntetné fel. A végére már nekem sem sikerült, úgyhogy válaszokat most magamban keresek.

A könyv amúgy helyenként remek, összességében jó. Az, hogy valakit a címszereplő egyik mai megtestesítőjének mondjanak, gondoljanak, egészen felkavaró érzés. Ha igaznak vesszük, hogy mindenkinek van egy sötét oldala, igen, az enyém valószínű sok helyen találkozna a Georges Duroy felé sodródó szemléletekkel.
Vagy már találkozott is.

Négy lovas

Banguli — Sun, 11 May 2008 06:00:23 +0000

Az apokalipszis négy lovasa (hogy pontosítsak), dübörög. Ez egy ilyen kép, amit előszeretettel ragasztok fel az égre. A sorok mégis arról szólnak, hogy levágtam magamról két kötelet. A szokásos vicces fejezet, hogy akik miatt fel és lekerült, azok fél óra alatt váltották egymást egy fehérre írt macskakő utcáin. Előbbi meg se ismert. Jobb is, mert míg én csak 18-nak, ő szarul nézett ki. A másikról majd egy vers szól, igen, lejjebb. Születésnapi ajándék helyett.
Tegnap a gyerekkönyvtárban olvastam gyerekverseket. Úgy érzem, azon a szinten vagyok, úgyhogy jól esne egy józanító pofonvágás, hogy te fasz, még írni se tudsz, ne pózolj, hagyd már abba! Csak hát, a Harcosok klubja óta tudjuk: “Az önfejlesztés önkielégítés, az önpusztítás…”

Kakaó helyett most kólát fogok inni, sokat.

Háromszor mondom el

I.
Bolygóink tánca konstanssá vált
útkereszteződés. Ha te izegsz,
pulzálva izgulok. Csillagképed,
holdvilágnyi sarló, dagadtan izzó
körtéjében tündököl. Eltérített
röppályára tévedek, bízva benne,
napkitörést nyelve, annak
lángjaként előled keringhetek.

II.
Szeretettől hiányos kishercegként,
egy szál bugyiban, szelídíted róka
énem. Veszettül kereslek, hogy
önámító ravaszkodással húst marjak
belőled. Felhevült, sós ruhadarabon át
harapom ki a nekem szánt szeletet.
Tápláló, tudatlan léted, tudom kitart
pár estét leső napig.

III.
Játszótéri homokozóból előásott
rongybaba. Csutakos haja, kifordult
karja, cérnán lógó egy szeme, te vagy.
Ha simogatásoddal felém nyúlsz, elfutok.
Amúgy meg, a homokvár árnyékába rejtett
mosolyom rád hagyom. Kezdj vele bármit:
Építs köré iszapból bástyát, áraszd
el a tenger vízével vagy lábaddal
zúzd szét! A por attól földre száll.