Archived entries for books

Akinek nincsen esze, legyen notesze!

Mi a közös Van Goghban, Picassoban és Hemingwayben?

Mindegyikük hordott magánál egy kis fekete, bőrkötésű noteszt, amibe vázlatokat, jegyzeteiket és olykor akár utazási élményeiket karcolták. Ez a legendás Moleskine jegyzetfüzet.

A francia manufaktúra eme remekét aztán 1986-ban az akkori készítők kivonták a forgalomból. Az értékét jelzi, hogy a világutazó Bruce Chatwin tervezett Ausztráliába induló túrája előtt ekkor igyekezte felvásárolni az összes még szabad példányt.

Ezt követően tizenkét évig és egy milánói kiadó elhatározására kellett várni míg a kézzel gyártott notesz kínálatként újra megjelent a polcokon.

Jelentéktelennek látszó fekete könyv, 240 kockás oldal gumiszalaggal átkötve, a hátsó borítója belsején egy félig rejtett, praktikus zseb. Egyesek szemében a lélek nomád puritánságának sznobizmusa, mások számára az ötletek, gondolatkincsek nagyra becsült szentélye.

Budapesten az Írók boltjában lehet kapni. Én meg vettem egyet, ne csak a bitek tároljanak el mindent.

Rubik Ernő hagyatéka

Elsőre majdnem két óra és a magyar oktatóanyag többszöri értelmezése kellett hozzá, de végül csak kiraktam a Rubik-kockát.
Most viszont kis túlzással, de kettőt nem merek rajta forgatni, nehogy visszafordíthatatlanul elbarmoljam.

A kocka iránti vonzódás amúgy nem újkeletű dili. Gyermekkoromban, ahogy a legtöbb háztartásban, nálunk is ott figyelt a polcon és várta, hogy valaki kirakja.
Közvetlenül mögötte, a rám különösen nagy hatást gyakorló Tőke Péter: A kocka hatalma című könyv. Ez egy igazi diák sci-fi, aminek a középpontjában a Rubik-kocka állt.
Két iskolás barát rájön, hogy a bűvös kocka kiforgatásával különleges képességekre tehetnek szert. Ez persze feltűnik néhány ballonkabátos gengszternek, akik elkezdik üldözni őket, egészen addig, amíg a fiatalok végül egy látszólag teljesen más univerzumban nem találják magukat…

Számomra egyértelműen a diákévek egyik meghatározó könyvélménye volt. Ellenben a kirakás óta még nem vettem észre magamon semmilyen, kialakulófélben lévő extra képességet!

Bohumil Hrabal – Sörgyári Capriccio

Bevallom, több éven át tartó belső feszengés miatt vettem le a Mom Parkban található Alexandra könyvesbolt polcáról a cseh író egyik leghíresebb kisregényét. Ugyanis bármikor, amikor a mű vagy a belőle készült film címe valamilyen beszélgetés során felmerült, a határba kiállított ökrök módjára, bután pislogtam bele a világba. Szégyellnivaló hülyének éreztem magamat, amiért fogalom nélkül ízlelgettem a nyelvemen a ‘capriccio’ szó jelentését.
Ez a sznobságban fürdő intellektuális énemet nyomasztó teher végül ma, a rövidnek egyáltalán nem mondható vonatút alatt könnyedén omlott le a vállamról. Ugyanis a könyv elolvasása után sem lettem okosabb.

Hrabal önéletrajzi ihletésű regénye a gyermeki lélekkel megáldott édesanyjának, hallgatag, nyugodt természetű nevelőapjának és életvidám, képtelen történeteiről ismert nagybátyának állít emléket. Az ő, mára megkopott életmódjuk egy kis szakaszába és a sörgyár savanyúnak egyáltalán nem mondható hétköznapjaiba nyerhetünk bepillantást, mindezt Mariska, az író anyjának szemszögéből. A történet ugyanolyan csapongó, mint a női lélek, így magasztos gondolatok felcsipegetése helyett, inkább derűsen sodródunk a város különc hősnőjével. Olykor követhetetlen, többször megmosolyogtató, ám helyenként képes megérinteni minket a szívet melengető házastársi szeretet.
Amolyan egy estés, vidám olvasmány.

capriccio: szeszélyes, csapongó, kötetlen formában írt zenemű.
Na, így már értem!

Irodalmi reneszánsz

A nyomtatott sajtóval ellentétben az internet könyvekre és az olvasásra káros hatása talán kevésbé érezhető. Ráadásul vannak olyan neves írók, akik bátran és tudatosan használják a világháló szabad csatornáit. Paulo Coelhoról köztudott, hogy saját műveit több torrentoldalon elérhetővé tette az érdeklődő bytehuszárok számára.

“A megosztás az emberi természet része.”

- állítja a 60 éves szerző. Amivel a blogster.hu pillanatnyilag Budapesten felvert főhadiszállásán teljes mértékben egyet tudunk érteni.

Ha nem is ilyen merészen, de a leginkább horror regényeiről ismert Stephen King szintén megpróbálja kiaknázni az online térben lévő lehetőségeket. Az idén novemberben megjelenő Just after Sunset válogatáskötetének népszerűsítésére ugyanis egy 25 részes, interneten és mobiltelefon követhető videósorozattal rukkolt elő. A mától egészen augusztus 29.-ig minden hétköznap újabb epizóddal bővülő történet címe “N”.
Stephen King N is here

A részek az alábbi oldalon folyamatosan követhetőek lesznek.
Ahogy az előzetesből kivágott jelenetből is látható nem élőszereplős, hanem a képregények világát követő stílusban tárul elénk egy pszichiáter és az egyik titokzatos páciensének története. Ez a napi két perc a következő hetekben részemről mindenképpen nézős lesz.

Itt tart az internet és az irodalom, kéz a kézben, 2008-ban.

Maupassant – A szépfiú

A könyv, amit úgy adtak a kezembe, hogy a főhőse én vagyok. A könyv, amit úgy tettem le, hogy képtelen legyek utána kijelenteni: “Nem, én soha nem leszek ilyen.”

A történet az 1880-as évek Franciaországában játszódik, ahol egy vidéki parasztcsaládból származó jóképű fiatalember megcsinálja a szerencséjét. Miután leszerel a katonaságtól, Párizsba költözik, éli a bohémek éhenkórász életét, amíg régi barátja segítségével be nem kerül az egyik helyi napilap tollforgató újságírói közé. A szakmához ugyan kezdetben nem ért, de hamar rájön, hogy felhasználva a gyengébbik nem körében aratott sikereit, hamar feljebb tornázhatja magát a ranglétrán. A nők kegyein keresztül rangot, hírnevet és pénzt szerez magának. Eközben hamis ígéretekkel csábít, minden érte hevesebben dobogó szívet kihasznál és összetör. Bűntudat nélkül, mohó kapzsiságtól megéhezve kaparja egyre hevesebben a maga gesztenyéjét. Kitünően szövögeti az egymásba fonódó terveit, amelyek mind arra hivatottak, hogy karrierje csúcsára emeljék.

Maupassant úgy mutatja be a főhős Georges Duroyt, hogy az olvasó az események előrehaladtával egyre kevésbé legyen képes szimpatizálni a személyiségével. Mire a végkifejlethez érünk, illik szabályosan undorodni álságos figurájától. Egy belső erőnek engedelmeskedve nekem ennek ellenére kellett valamiféle pozitív hajtóerőt találnom, ami megindokolná a tetteit és kevésbé rossz színben tüntetné fel. A végére már nekem sem sikerült, úgyhogy válaszokat most magamban keresek.

A könyv amúgy helyenként remek, összességében jó. Az, hogy valakit a címszereplő egyik mai megtestesítőjének mondjanak, gondoljanak, egészen felkavaró érzés. Ha igaznak vesszük, hogy mindenkinek van egy sötét oldala, igen, az enyém valószínű sok helyen találkozna a Georges Duroy felé sodródó szemléletekkel.
Vagy már találkozott is.

DIA

A cím ellenére most ne egy női névre asszociáljunk, hanem a szerzői jogok újragondolására és a XX. századi magyar irodalom jelentős részének ingyenesen elérhetővé tételére. Az 1998-ban alapított Digitális Irodalmi Akadémia elsődleges célja a hazai írók és költők műveinek népszerűsítése, miközben az alkotók művészi munkáját tiszteletben tartják és honorálják. Utóbbi a mindenkori minimálbér négyszeresének megfelelő havi összeget, valamint különböző folyóiratokra való előfizetést jelent.
Kezdetben a Digitális Halhatatlanok soraiba csak Kossuth-díjas vagy Babérkoszorúval kitüntetett tollforgatók kerülhettek be. Azóta a közösség minden évben egy új tagot választhat maga közé. 2007-ben Takács Zsuzsát érte ez a megtiszteltetés, de a tagok között Faludy Györgytől, Pilinszky Jánoson át, Spiró Györgyig sok mindenki megtalálható. A 67 szerző életrajzán túl, mintegy 1200 digitalizált könyv és kötet van pillanatnyilag fent. Aki fogékony az irodalomra és érdekli az írásos kultúra, az biztosan rábukkan néhány érdekes műre (online és letölthető változat egyaránt van).
Én is az elmúlt hetekben fedeztem fel az oldalt és hihettek nekem, ha azt mondom, nem csak pornópótléknak kiváló!

A blogster.hu művészsarkából jelentkeztünk. Ne csak ponyvaszagú blogbejegyzéseket olvassatok!

Epilógus helyett

Ezt a bejegyzést tegnap valami olyasmivel kezdtem volna, hogy nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon jó érzés, amikor viszontlátod magadat pár fehér lapon, amik az ujjaid között pihennek. Egyfajta nyugodt beteljesülés, amire nem is számítottam. Amikor a még frissen kötött (spirálozott) gyűjteménnyel leültem a Déry kertbe, egy rövid időre a világban valahogy a helyén volt minden.

Amúgy iszonyatosan féltem attól, hogy a nyilvános publikálás után valami üres, megszégyenült kifosztottság lesz rajtam úrrá. Szerencsémre nem így lett.
Attól is tartottam, hogy az elmúlt három hét (a művek 95%-a ekkor készült) intenzív rímfaragása után, elszáll az ihlet. Helyette az alkotás hevében felfedezett ajtó nyitva maradt és ugyan eddig csak egy visszajelzés érkezett (egy pedig előjegyezve), de a versek2.txt már létező fájl a gépemen.

Mindezektől és mert kicsivel figyelmesebb lettem a környezet és az általam keltett zajokra, még nem nevezném magam költőnek. Álszent szavak, de talán soha nem is fogom. Szerintem ez ugyanolyan, mint bármilyen más közösséghez vagy szubkultúrához tartozás. Amíg a csoport nem mondja rólad, hogy tag vagy, addig kívül állsz a körön (talán nem is akarok bekerülni). Jelenleg örülök, hogy vannak gondolatok, amiket átadhatok, mondandó, amit csak ilyen formában, és mindehhez egy eszköz.
Szinte, mintha csak blogot írnék! Szóval semmi komoly.

A közvetlen linket a blogster.hu főoldalára is kitettem.

Gabriel B. Logster – Szakadékok

A most következő bejegyzés tartalma az emberi érzelemvilág számos képviselőjét felvonultatja. Pontosan ezért megzavarhatja egyes olvasók nyugalmát, lelki békéjét és komoly változásokat idézhet elő a bloggerről eddig kialakított képben. Így kizárólag a szülői felügyelettel rendelkező 18 éven felülieknek ajánlom. Saját felelősségre.
Komolyan!
Continue reading…

Szösszenetek

Apró és jelentéktelen gondolatdarabkák úsznak a felszínen, amiket értelmetlen kihalászni. Ugyan a blogger közlékeny lény, de a napokban inkább a kifehérített gazdaság fekete lovasa. Egy önmagát és állást kereső, de közben dolgozó, anyagilag kielégítetlen webmunkás. Elkapta a “nem értek semmihez, de ahhoz aztán még úgy se” hangulat. Vadul böngészi az álláskereső oldalakat, amelyek nem különösebben hordozzák a tenyerükön a pályakezdőket. A legtöbb álláshirdetés bevehetetlen várnak tűnik az olyan kifejezések láttán, mint 1-3 éves tapasztalat. Arról meg őszintén fogalma sincs, hogy még rendelkezik-e tárgyalóképes angol nyelvtudással a másfél éve letett középfokú nyelvvizsgája óta. Valószínűleg nem.
Mindenesetre eldöntötte, hogy pár hónap eredménytelen próbálkozás után, majd bátran áll ki a munkaerőpiac közterére PÉNZÉRT SZOPOK pólóban. Ki tudja, milyen kéjenc multinacionális vállalatvezetőt sodor arra a szél…

Ha meg Into the Wild utánérzés, akkor ő csinálja jól. Csak én nem tudtam, hogy szabadságra ment?
De nem kell félni, öt év, elkészül a Hajsza, belőlem meg publikáló író lesz. Addig is, az olykor fasiszta elemeket felvonultató gyúrás emlékére, Dance I said, Dance!

Lawrence Block – Nyolcmillió halál

Matt Scudder kiégett exrendőr, csóró magánnyomozó tele alvilági kapcsolatokkal és alkoholproblémákkal. A józanság okozta keserű szájízt épp remegő kézzel igyekszik nem whiskyvel leöblíteni, amikor felkeresi egy prostituált, hogy segítsen neki kiszállni az emberiség egyik legősibb szakmájából. Mivel szüksége van a pénzre és semmilyen használható kifogás nem jut az eszébe, elvállalja az ügyet. A látszólag lovagias tett azonban hamar hullákat és egy megoldhatatlannak tűnő bűnügyet szabadít főhősünk nyakába.

A krimijeivel híressé vált Lawrence Block regényeit óvatosan kell kezelni. Nála sosem a cselekmény fő szála az érdekes, hanem a körítés, a környezet, amibe a szereplőit elhelyezi. Matt Scudder ezért is illik bele olyan jól a szerző által bemutatott New York, a nyolcmillió halott városának képébe. Öröm végignézni a szenvedéseit. Ami még fokozza az élvezetet, hogy az utcákon található mocsok mellett az emberekben kialakult elhidegült közöny és a mindennapi lelki gyötrelmek a történet előrehaladtával egyre kézzelfoghatóbbá válnak. Szerencsére a bűnügy felgöngyölítése itt sokkal jobb lett, mint a Bérgyilkos a célkeresztben esetén. Az ínyenceknek emellett akad még néhány feljegyezhető, frappáns idéznivaló (“Én kefélek, te nyomozol, Isten megbocsát.”), szóval a Baja – Bp – Baja vonatútra még ilyeneket.

Külön élvezet volt a könyv felénél beérkezni a kétmillió halott városába és lekövetni azt ami az óceán túloldalán is ugyanígy működik, vagyis pont hogy nem működik. Rezignált fejek, látszólag passzív agresszív emberek.

Két órát még mindenki szerelmeskedjen, aztán holnaptól törünk sok (csoki)szívet!



Copyright © 2004–2009. All rights reserved.

RSS Feed. This blog is proudly powered by Wordpress and uses Modern Clix, a theme by Rodrigo Galindez.