Mindegyikük hordott magánál egy kis fekete, bőrkötésű noteszt, amibe vázlatokat, jegyzeteiket és olykor akár utazási élményeiket karcolták. Ez a legendás Moleskine jegyzetfüzet.

A francia manufaktúra eme remekét aztán 1986-ban az akkori készítők kivonták a forgalomból. Az értékét jelzi, hogy a világutazó Bruce Chatwin tervezett Ausztráliába induló túrája előtt ekkor igyekezte felvásárolni az összes még szabad példányt.

Ezt követően tizenkét évig és egy milánói kiadó elhatározására kellett várni míg a kézzel gyártott notesz kínálatként újra megjelent a polcokon.

Jelentéktelennek látszó fekete könyv, 240 kockás oldal gumiszalaggal átkötve, a hátsó borítója belsején egy félig rejtett, praktikus zseb. Egyesek szemében a lélek nomád puritánságának sznobizmusa, mások számára az ötletek, gondolatkincsek nagyra becsült szentélye.

Budapesten az Írók boltjában lehet kapni. Én meg vettem egyet, ne csak a bitek tároljanak el mindent.

A kocka iránti vonzódás amúgy nem újkeletű dili. Gyermekkoromban, ahogy a legtöbb háztartásban, nálunk is ott figyelt a polcon és várta, hogy valaki kirakja.
Közvetlenül mögötte, a rám különösen nagy hatást gyakorló Tőke Péter: A kocka hatalma című könyv. Ez egy igazi diák sci-fi, aminek a középpontjában a Rubik-kocka állt.
Két iskolás barát rájön, hogy a bűvös kocka kiforgatásával különleges képességekre tehetnek szert. Ez persze feltűnik néhány ballonkabátos gengszternek, akik elkezdik üldözni őket, egészen addig, amíg a fiatalok végül egy látszólag teljesen más univerzumban nem találják magukat…

Számomra egyértelműen a diákévek egyik meghatározó könyvélménye volt. Ellenben a kirakás óta még nem vettem észre magamon semmilyen, kialakulófélben lévő extra képességet!

Hrabal önéletrajzi ihletésű regénye a gyermeki lélekkel megáldott édesanyjának, hallgatag, nyugodt természetű nevelőapjának és életvidám, képtelen történeteiről ismert nagybátyának állít emléket. Az ő, mára megkopott életmódjuk egy kis szakaszába és a sörgyár savanyúnak egyáltalán nem mondható hétköznapjaiba nyerhetünk bepillantást, mindezt Mariska, az író anyjának szemszögéből. A történet ugyanolyan csapongó, mint a női lélek, így magasztos gondolatok felcsipegetése helyett, inkább derűsen sodródunk a város különc hősnőjével. Olykor követhetetlen, többször megmosolyogtató, ám helyenként képes megérinteni minket a szívet melengető házastársi szeretet.
Amolyan egy estés, vidám olvasmány.

capriccio: szeszélyes, csapongó, kötetlen formában írt zenemű.
Na, így már értem!

“A megosztás az emberi természet része.”

- állítja a 60 éves szerző. Amivel a blogster.hu pillanatnyilag Budapesten felvert főhadiszállásán teljes mértékben egyet tudunk érteni.

Ha nem is ilyen merészen, de a leginkább horror regényeiről ismert Stephen King szintén megpróbálja kiaknázni az online térben lévő lehetőségeket. Az idén novemberben megjelenő Just after Sunset válogatáskötetének népszerűsítésére ugyanis egy 25 részes, interneten és mobiltelefon követhető videósorozattal rukkolt elő. A mától egészen augusztus 29.-ig minden hétköznap újabb epizóddal bővülő történet címe “N”.

A részek az alábbi oldalon folyamatosan követhetőek lesznek.
Ahogy az előzetesből kivágott jelenetből is látható nem élőszereplős, hanem a képregények világát követő stílusban tárul elénk egy pszichiáter és az egyik titokzatos páciensének története. Ez a napi két perc a következő hetekben részemről mindenképpen nézős lesz.

Itt tart az internet és az irodalom, kéz a kézben, 2008-ban.

A történet az 1880-as évek Franciaországában játszódik, ahol egy vidéki parasztcsaládból származó jóképű fiatalember megcsinálja a szerencséjét. Miután leszerel a katonaságtól, Párizsba költözik, éli a bohémek éhenkórász életét, amíg régi barátja segítségével be nem kerül az egyik helyi napilap tollforgató újságírói közé. A szakmához ugyan kezdetben nem ért, de hamar rájön, hogy felhasználva a gyengébbik nem körében aratott sikereit, hamar feljebb tornázhatja magát a ranglétrán. A nők kegyein keresztül rangot, hírnevet és pénzt szerez magának. Eközben hamis ígéretekkel csábít, minden érte hevesebben dobogó szívet kihasznál és összetör. Bűntudat nélkül, mohó kapzsiságtól megéhezve kaparja egyre hevesebben a maga gesztenyéjét. Kitünően szövögeti az egymásba fonódó terveit, amelyek mind arra hivatottak, hogy karrierje csúcsára emeljék.

Maupassant úgy mutatja be a főhős Georges Duroyt, hogy az olvasó az események előrehaladtával egyre kevésbé legyen képes szimpatizálni a személyiségével. Mire a végkifejlethez érünk, illik szabályosan undorodni álságos figurájától. Egy belső erőnek engedelmeskedve nekem ennek ellenére kellett valamiféle pozitív hajtóerőt találnom, ami megindokolná a tetteit és kevésbé rossz színben tüntetné fel. A végére már nekem sem sikerült, úgyhogy válaszokat most magamban keresek.

A könyv amúgy helyenként remek, összességében jó. Az, hogy valakit a címszereplő egyik mai megtestesítőjének mondjanak, gondoljanak, egészen felkavaró érzés. Ha igaznak vesszük, hogy mindenkinek van egy sötét oldala, igen, az enyém valószínű sok helyen találkozna a Georges Duroy felé sodródó szemléletekkel.
Vagy már találkozott is.

A blogster.hu művészsarkából jelentkeztünk. Ne csak ponyvaszagú blogbejegyzéseket olvassatok!

Amúgy iszonyatosan féltem attól, hogy a nyilvános publikálás után valami üres, megszégyenült kifosztottság lesz rajtam úrrá. Szerencsémre nem így lett.
Attól is tartottam, hogy az elmúlt három hét (a művek 95%-a ekkor készült) intenzív rímfaragása után, elszáll az ihlet. Helyette az alkotás hevében felfedezett ajtó nyitva maradt és ugyan eddig csak egy visszajelzés érkezett (egy pedig előjegyezve), de a versek2.txt már létező fájl a gépemen.

Mindezektől és mert kicsivel figyelmesebb lettem a környezet és az általam keltett zajokra, még nem nevezném magam költőnek. Álszent szavak, de talán soha nem is fogom. Szerintem ez ugyanolyan, mint bármilyen más közösséghez vagy szubkultúrához tartozás. Amíg a csoport nem mondja rólad, hogy tag vagy, addig kívül állsz a körön (talán nem is akarok bekerülni). Jelenleg örülök, hogy vannak gondolatok, amiket átadhatok, mondandó, amit csak ilyen formában, és mindehhez egy eszköz.
Szinte, mintha csak blogot írnék! Szóval semmi komoly.

A közvetlen linket a blogster.hu főoldalára is kitettem.