banguli.blogster.hu

Anthony Kiedis: Scar Tissue, chili a sebre

Az elmúlt pár nap összes szabadidejét a Red Hot Chili Peppers énekesének önéletrajzi regényével töltöttem. A dolgok odáig fajultak, hogy ma este már nem akartam nagyon senkit se látni, csak elmerülni a megmaradt, utolsó száz oldalamban. Hallgatni a dalokat, átélni közben a hozzájuk fűződő eseményeket, megérteni, milyen erők is mozgatják a bennem olyan mély nyomokat hagyó számokat.
Az olvasott élményekről stílszerűen valamilyen drogos hasonlattal illene indítanom, mert a michigani születésű Anthony már 14 éves korában keményebb szereken élt, mint amikkel legtöbbünk valaha is találkozhat. És habár Kaliforniában a helyzet azóta megváltozott, de a frontember tudatmódosító szerekhez való vonzalma nagy valószínűséggel egész életében megmarad.

Szívott reggel, szippantott délben, szúrt este. A hetekig tartó mámorok és fájdalmas rehabilitációk idővel egymásnak adták a kilincset. Két tűhegynyi idő között pedig lopott, hazudozott, a gerincét törte, megzenésítésre váró verseket írt, fának hajtott, egy kisebb városnyi csajt végigdugott, egy szál zokniban a színpadon énekelt, és társaival együtt próbálták a szakadék szélén tartani a világhírre ítélt együttesüket.
Anthony Kiedis egy drogfüggő fasz és félisten egyszerre. Egy sokrétű, szerencsétlen, őszinte, spirituális, érzékeny, mégis a saját szörnyeivel küzdő, magávalragadó vadállat. Ha olvasás közben kilépett volna a lapok közül, hogy megossza velem az anyagát vagy az aktuális csaját, szó nélkül belementem volna.

A könyvben öt generációnak is elegendő élményt kapunk egyetlen ember életéből. Az öregek valahol erre mondhatták: Sex, Drugs and Rock and Roll!

John Perkins – Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai

Eddig talán ha fél tucattal találkoztam, de kétségtelenül vannak könyvek, amelyek egy csapásra megváltoztatnak. Miután a hátlapot becsukva felnézel a lapokból, az általad eddig valóságosnak hitt világot már felváltotta egy sokkal komplexebb és mocskosabb.

Több mint 200 oldalon keresztül politika, Amerika, globalizáció és a mindent irányító pénz. A világ amelyben élünk és ahogy valóban működik.
Ha eddig csak sejtetted, hogy van valamiféle háttérben megbúvó erő, csoportosulás, ami mindent irányít, akkor most egy olyan ember szemével láthatod azt, aki mélyen benne volt a sűrűjében. Felvilágosít, elgondolkodtat és arra késztet, hogy sokmindent átértékelj. Gecijó, na.

Mellékesen az külön hátborzongató egy érzés volt, amikor a könyvben nevén nevezett személyekről két percen belül már az eheti HVG hasábjaiban olvastam, azzal a frissen szerzett háttéranyaggal a birtokomban amit ez a gazdasági krimi adott.

Réz András – Mozibubus

A könyvkarácsony elsõ kivégzett áldozata Réz András legújabb, tisztán filmekről szóló műve, a Mozibubus.
A rövid fejezetekben a mozgókép keletkezésétől, James Bond és a hobbitok filmvászonra került akcióin át eljutunk a mozi mai, DVD-kel és fájlcserélő programokkal teli, zsúfolt világába.
És bár a vonalvezetés egy lineárisan felépített tartalmat sejtet, a hazai filmgurunak, a celluloid tekercsekhez hasonlóan, jól be kellett melegednie, mire valami igazán maradandót alkotott. Konkrétan az első száz oldal nagy részét akár ki is lehetne vágni, mert csak valahol utána kapunk egy szubjektív, a filmesztéta szemszögét jobban bemutató képet a moziról.
A mély, csontig hatoló filmelemzések azért sajnos innen is hiányoznak, pedig Réz Andrástól a saját könyvében, én valami ilyesmit vártam. Ehelyett kontineseken átívelő gondolatok és következtetések, kellő mennyiségû apró, de értékes információ- morzsával megszórva.
Persze lehet, hogy a médiában már annyiszor elismételt véleményei hatnak rám olykor unalmasan, nem tudom. Az utolsó oldalhoz érve valahogy mégis egy felemás, savanyú szájízű érzés fogott el, mint a hazafelé tartó kisgyereket, aki a vidámparkban bár jól érezte magát, de nem ülhetett fel az óriáskerékre.

A könyvet talán inkább olyanoknak ajánlanám, akik érdeklődnek a filmek iránt, de eddig még nem ásták magukat a felszín alá. Mindenki más számára egy pici csalódást tartogat.

Lapozzunk

A zsetonok digitális koccanása elhallkult, az újonc zsonglőrlabdák az asztalon pihennek. A szél az eső utáni friss levegőt hozza be és a Pál utcai fiúk Best of albumának dalait viszi ki. Csak egy jó könyv és a héten rendszeresített pohár tej hiányzik a vasárnap esti magányból. Ha valamelyik polcon ott porosodna, most biztos Joseph Heller Valami történt című művéhez nyúlnék. Nehéz, elgondolkodtató és miközben a főhős elméjébe látsz, saját magadba is alámerülsz, mélyen. Tényleg, már az idejét se tudom mikor olvastam utoljára valami regényt!
És te kedves Olvasó? Könyvet is forgatsz a kezedben vagy kifulladsz néhány blog és híroldal lapjai között?! A kultúra nagyrészt azért még nyomtatott formában fogyasztható. Don’t forget!

Az új Harry Potter

Stephen Hawking, a kvantumfizikai elméleteiről és tragikus betegségéről ismert világhírű fizikus új könyv írásába kezd.

Az 1988-ban kiadott Az idő rövid története című művébõl azóta több mint tíz millió példány kelt el. A könyv sikere abban rejlett, hogy a világegyetemről és a fekete lyukakról szóló elméleteit a téma iránt érdeklődő, hétköznapi emberek számára is érthető formában adta tovább.
A most bejelentett új, gyerekeknek szánt regényéről röviden annyit mondtak, hogy olyan lesz, mint a Harry Potter. Csak mágia és varázslatok helyett az elméleti fizika szépségeit próbálja könnyed stílusban megszerettetni a fiatal (és valószínűleg idősebb) olvasóival. A történet az univerzum csodáinak megmagyarázására fog koncentrálni.
A kiadás időpontjáról még nem esett szó, de reméljük még azelőtt, hogy a Roxfort diákjai varázsseprűre ülve kirepülnek az iskolából.

Láma

Hát ahogy látom, a mai napból sem lesz valami egetrengető nagy állatság. Habár jól kezdődött. Banguli barátunkat bátyja hangja ébresztette, miszerint: Szija! Elmentem! Ezután kisfiú módjára még álmodoztunk egy fél órácskát szebbnél-szebb dolgokról az ágyikóban, majd felpörgettük a rotációs kapát és reggelivel+teával felszerelkezve elhelyezkedtünk a gép elé, hogy elolvassunk pár korábban lementet neurologia bejegyzést úgy I. módra. Ezután fogalmazódott meg bennem, hogyha ma se csinálok semmi értelmeset, akkor már gatya dolgok lesznek így nagyon hirtelen. Ezért most írok is egy kicsit a mi kleine blogunkba. Ha pedig már érzem magamba a szuperhősöket megszégyenítő energiatúltengésemet, akkor fogom a lábamat és bebicegek a könyvtárba+könyvesboltba+videotékába. A hazaútra energiát nem fecsérlek, megvárom míg a mentők jönnek értem. Elkezdtem még tegnap olvasni A boldogság művészete című kézikönyvet, melyben a Dalai Láma, Őszentsége vezet minket halandókat satnya kis utunkon a fénybe bele. De mivel tegnap még egy picurka kis tüdőgyulakezdeménnyel is meg kellett küzdenem, sikeresen eljutottam a 20. oldalig, ahol azzal az örömteli szöveggel fogadtak, hogy: “Csak akkor mehetsz tovább ha hatost dobsz!”. Így könyv becsuk, szem becsuk, ma tiszta egészség és naná Ünnepnap!