banguli.blogster.hu

Nemzetiwiw dal

One last dance

Akkor még egyszer, most utoljára, de tényleg.

A nagy kóla háromszög teszt

A nagy kóla háromszög teszt

A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható

Van egy fajta 90-es évekbeli bája annak, ha ugyan csak ideiglenesen, de tudod, hogy napokra-hetekre mobiltelefon nélkül kell élned az életed. Közben fejben elkezded újraszervezni a berögzült menetrendedet és mindenkit próbálsz a megfelelő – általad még uralt – csatornákra terelni: e-mail, skype, közösségi hálók, IRL (In Real Life, avagy a valós, offline lét).

Ha valójában 24/7 online vagy, a mobil hiánya nem szabadna, hogy komoly feszengést vagy kellemetlenséget okozzon. Mialatt pedig már az új telefon márkáján, típusán gondolkodsz, a fő elvárás, hogy minél erősebb legyen ezen preferált felületek integrációja a mobilodba is.

Már nem csak elérhetőnek kell lenni mások számára, hanem minél többször láthatónak is, hogy tudjanak rólad.

Komolyan várom azt a pillanatot, amikor csak ránézek a mobilom kijelzőjére és megmutatja, hogy az ismerőseim, barátaim városon belül éppen melyik közelben lévő kocsmában, bevásárlóközpontban vagy étteremben vannak, mindezt egyetlen hívás nélkül.
Szép új jövő ez az okostelefonok kora, csak melyiket válasszam…

Once a Blogger…

A háromnapos hétvégeken amúgy megjön* az ember kedve a blogoláshoz.
Még szerencse hogy mostanra már senki nem olvas, így ezt a hirtelen jött érzést jól el lehet majd nyomni a húsvéti torma szagával.

*Újra van vagy lenne rá egy kis ideje

Fejben dől el

Mutasd meg ki is vagy valójában!

A két NAGY: Google versus Apple

Mi történt körülöttem 2009-ben?

Véletlenszerű gondolatokból felépített ad hoc összegzés az elmúlt 364 napjából merítve:

- Rögtön az év egyik első napján elszívok egy szál cigit a sokkoló a hír kapcsán: Ivett és Guca külön utakon.
- A munkahelyemen még januárban beültetnek mellém egy vadidegen Angliából hazatelepült srácot, aki csodálja a monitoromra ragasztott post-it cetlikből összeállított todo listáimat. Azt mondja Robinak hívják.
- A lakótársak februárban teljesen szétszóródnak a világban, de legalább lelkesen blogolnak. Ezt látva a digitális szívem is könnybe lábad.
- A bátyám megkéri Teca kezét, így végre kipukkan az első üveg Asti Cinzano.
- Kihasználva, hogy egyedül uralom az albérletet, tartok egy céges vacsorát, amelyen tetemes mennyiségű pálinkával roncsoljuk az arcunkat. A következmények hatására többen napokig képtelenek értelmes táplálékot magukba venni, én pedig bemutatom az év legtöbbet emlegetett pucsítós pózát.
- Közel három órán át hagyjuk, hogy futószalagon rohangáljanak el mellettünk a sushi falatok és beleszeretek a wasabi ízébe, ami amúgy sima vízi torma.
- Maradva a gasztro kultúrkörnél később az Olimpia étterem olyan magasra teszi a lécet, amit azóta sem tud senki átugrani.
- Utolsó nagyszülőnként itt hagy minket anyai nagymamánk is. Néha úgy érzem határtalan szeretete még most is kísér utamon.
- Egy “hirtelen jött” pálfordulás végeredményeként úgy döntünk összeköltözünk és Gergőt is visszük magunkkal.
- Régi-új arc a fővárosban, immáron Hami is újra pesti levegőt szív a hét nagyobbik felében, Zsolti kocsijában egyre kevesebb a hely…
- Egyedüli rendszeres testmozgásként szerdánként lejárunk focizni a Margitszigetre, ami igazi felüdülés a munkahelyi sorvadás után.
- Az első nap estéjén Teo papa pizzáját majszoljuk új albérletünk parkettáján ücsörögve, fáradtan, de boldogan.
- A MarketingSzoftverek legénységével megismertetem a bajai halászlé ízét és a népünnepély hangulatát.
- Az év egyetlen igazán önfeledt hetében szanaszét pörögjük magunkat az EFOTT-on. Már nem csak nekem tűnik fel, hogy Robi egy hatalmas arc.
- Elveszítjük első bajtársunkat: Petya és Ági összeházasodnak. A szertartás végére már jobban bőgök, mint a győztes színésznők az Oscar-díj átadásokon, de a lagzin már tartom magam.
- Csordogálnak a megbízások, kezdenek állandósulni a hajnali 5 órai kelések. Gerti összehúzott szemöldökkel és féltő tekintettel nyugtázza az eseményeket.
- Újabb esküvő, aminél ezúttal kicsivel fontosabb szerepkörben kell megfelelnem. Teca felveszi a Banga-Burány nevet, én meg alig iszok pár korty alkoholt az egész lakodalom alatt.
- Továbbra is imádom Budapestnek a reggeli 18-as villamos felé mutatott arcát.
- Paneltűz a szomszédban, a mélybe zuhanó, égő ablakkeret látványa felejthetetlen.
- Lassan elfogynak a kiolvasásra érdemes magyar nyelvű, szakmai könyvek és csak az asztalomon nő a belőlük épített piramis.
- Megnyit az Allee, a hozzánk legközelebb lévő pláza, szerencsére a mérgezésből bennünket kihagynak.
- Sikerül az idei év legnagyobb hóviharában nekiindulnunk közös karácsonyfát venni. Az ezüstfenyő törzsével beleírom a hóba Gerti nevét, amit 10 perc alatt teljesen befed a szakadó hóesés.
- Kihajózunk ismeretlen, új vizekre. Vitorlánkon a Blogster Média Kft. felirat virít.
- Fájdalmasan, de megállapítom, hogy a 2009-es évben többet tweeteltem, mint blogoltam.