banguli.blogster.hu

Flash of the Month

Twitteren már elcsipogtam, hogy valamelyik nap megjutalmaztak egy céges mobillal, amit az egyik volt munkatárstól örököltem meg. Ütött-kopott régebbi szériás Nokia, de legalább bányán belül ingyen és bármikor beszélhetünk egymással.
A ma délutáni, hűsítő légkondi áramlatait meglovagolva gondoltam beállítok rajta néhány alapdolgot, szokták volt mondani, felfedezem magamnak a telefont. Komótosan böngészgetek, gyanútlanul befordulok a galéria menüpont fotók mappába, amiben úgy harminc kép tárolódott még az előző tulajdonos hagyatékaként. A képek sorrendben valahogy így jöttek egymás után:

Női pucsító fenék, gyerek, gyerek, gyerek, szétterpesztett láb nadrágban, gyerek, gyerek, szétterpesztett láb nadrágban, gyerek, gyerek, SZŐRÖS PINA, PINA UJJAZÁS KÖZBEN, PINA UJJAZÁS KÖZBEN, A PINA GAZDÁJA KILÉP A ZUHANYKABINBÓL, gyerek, gyerek…

Két ‘bazd meg!’-olás közben konkrétan úgy ledöbbentem, hogy eleredt az orrom vére.
Az erősen magánjellegű tartalmat percekkel később természetesen azonnali hatállyal töröltem a telefon memóriájából.
Ez kérem a hónap flesse, kellemes hétvégét, próbáljunk felejteni!

Wedding crashing

Das Fotoaparat hat kaputt gemacht.
Danke schön Emese!

Workaholic – pro és kontra (update)

Gábor vagyok, 24 éves, munkamániás. Most értem haza a bányából.

Lehet találgatva válogatni a gondolataim közül!

Continue reading…

Négy lovas

Az apokalipszis négy lovasa (hogy pontosítsak), dübörög. Ez egy ilyen kép, amit előszeretettel ragasztok fel az égre. A sorok mégis arról szólnak, hogy levágtam magamról két kötelet. A szokásos vicces fejezet, hogy akik miatt fel és lekerült, azok fél óra alatt váltották egymást egy fehérre írt macskakő utcáin. Előbbi meg se ismert. Jobb is, mert míg én csak 18-nak, ő szarul nézett ki. A másikról majd egy vers szól, igen, lejjebb. Születésnapi ajándék helyett.
Tegnap a gyerekkönyvtárban olvastam gyerekverseket. Úgy érzem, azon a szinten vagyok, úgyhogy jól esne egy józanító pofonvágás, hogy te fasz, még írni se tudsz, ne pózolj, hagyd már abba! Csak hát, a Harcosok klubja óta tudjuk: “Az önfejlesztés önkielégítés, az önpusztítás…”

Kakaó helyett most kólát fogok inni, sokat.

Continue reading…

Not a Happy Monday!

Az elhúzódó nagy csendből könnyen kikövetkeztethető, hogy a blogger napok óta lent búvárkodik a bányában. Izzadt tenyér, ráncolt a kosztól feketedő homlok, harmadnapos borosta.
Beledobva a sötét mélységbe, a csákány folyamatosan a kezemben és ott ütöm a sziklafalat, ahová mutatnak vagyis inkább amit érek. Legtöbbször nem értem, honnan kéne tudnom, hogy pontosan hova csapjak az értékes nemesfém-alapanyagért, de azért csak csapok.
Láthatóan túl sok a feltárásra váró járat, így kevés idő marad az elméleti bányásztechnológiai ismeretekre. A megszoksz vagy megszöksz tipikus esete.
A tompa, tömeggyilkos hangulatomat jól tükrözi, hogy ma volt az első olyan nap, hogy inkább egy kicsit a második.

De hogy jó dolgokról is szó essen a tegnap meghódított Sas-hegyről szép látvány még ez a Budapest is. Szombat óta csukott szemmel betalálok az olcsó menüjéről híres Programba. A fővárosban szintekkel jobban megy a csocsó! És annak ellenére, hogy fenkölt stílusú vers készül, rendelésre, az emberiség egészét foglalkoztató kérdéskörről, a szarásról, még továbbra sem robbantottam ketté a telephelyi wc-t.

That’s all, folks!

Keddi kisokos

Ma reggel sikerült megtanulnunk, hogy a 239-es járat nem a 139-es. Hiába az utolsó két egyező számjegy!
Szerencsére olcsó lecke volt és még így is elsőnek értem le a bányába.
Köszönjük Emese!

A vonzás szabályai

Amúgy az olyan esték után mint a tegnapi, néha már azt hiszem, hogy én valamiféle tudomás nélküli párkapcsolatban élek. Esetleg angyali kezek terelgetnek az ösvényen.
Van az a pillanat, amikor a szél sodorta porszemek meglátják egymást és onnantól egy ideig összetapadva szállnak tovább. Ebből az utóbbi hetekben egyre több. Megmagyarázhatatlanul.
Ezzel meg csak az a baj, hogy a nehezen az arcomra fagyasztott, érzéketlen geci álarcomat olvasztja ki. De ettől még mondjuk ki, orbitális köcsög vagyok. Ha az eltüntetett alkoholmennyiségtől most émelyegnék kicsit, talán hányni is tudnék magamtól.

Azért jó matrózokhoz híven a szolgáltatásait felajánló félmeztelen sztriptíztáncosnőtől csak sikerült kikötni a megszokott rakparton. Egy éjféli után ponton pedig én voltam az új Kertész Géza a Barátok Köztből. Tipikus WTF éjszaka, égre szegezett tekintettel, széttárt karokkal és ugyanazzal a kérdéssel.

Amúgy olvassatok Radnóti Miklós verseket! Lehet, hogy József Attila csodagyerek volt, de Radnóti 19 évesen szintén olyanokat karcolt papírra, hogy csak ülsz és bambán nézel. Kiragadva biztos nincs akkora ereje, de ezen a során tegnap percekig álltam:
“…és meztelenséged add nekem!”

Most még próbálok valami jót tenni az emberiséggel (igen, többek között befogom a pofám), este aztán ünneplünk, köszöntünk, iszunk.

Rock ‘n’ Roll!

Tracking the money

Minden szakképzett, kisiparos mesterember álma, hogy a nehezen összekapart aranyrögöket jó helyre olvassza be. Kezdő pénztúróként és a digitális jelektől függő bloggerként gyorsan felvázolom, én hogyan próbálom követni a saját pénzügyeimet.

A módszer egyáltalán nem újszerű, még csak nem is mondható bonyolultnak, de az ereje pontosan ebben rejlik.
Adott egy excel tábla, viszonylag kevés és átlátható oszloptartománnyal, amelyekbe a felmerülő költségeket és néhány azzal kapcsolatos egyéb adatot gyűjtünk. Nálam ez valahogy úgy néz ki, hogy Megnevezés, Kezdeti dátum, Lejárat időpontja (rendszeres, havonta felmerülő költségeknél jön jól), Ár és esetleg egy Egyéb kategória a feljegyzéseknek.
Ezek mellett már csak egyetlen árva mezőre van szükség, ahol az aktuálisan rendelkezésre álló pénzmennyiségünk csúcsosodik ki, puritán számadatként.

Amint ez megvan, nincs más dolgunk, mint a kapott blokkok és számlák alapján (ügyesebbek emlékezetből) naponta vezetni a táblázatot!
Munkából hazaesve vagy az esti Y-kategóriás akciófilm szünetében 5-10 percnél többet garantáltan nem vesz el az életünkből. Az egyeseknek talán értelmetlennek tűnő elfoglaltság idővel aztán jelentősen megkönnyíti a jövőtervezést és az éjszakai kocsmázás során elvert pénzek nyomonkövetését.
Nálam már régebben is futott egy ilyen excel tábla, de az újraélesítés értelemszerűen a munkábaallás előtt történt. Azóta az előző napi záróegyenlegem pontos tudatában döntöm el, hogy bevásárlás közben levehetek-e egy piros pöttyös Túró Rudit a polcról vagy sem.

Tudatos életre nevelő, oktató jellegű bejegyzésünket olvashatták, egyesen a bánya mélyéről!

Egy szusszal az Asus-szal a fellegekben

Magyar idő szerint 13:35, a helyszín egy dél-magyarországi kisváros családi háza. Mobiltelefon a zsebben, a gazdája békésen ül a budin. Túlzott erőlködés nélkül próbálja oldani a benne tekeredő feszültséget. A gondolatai magasan a szagfelhők fölött járnak. Magában jókedélyűen azon mosolyog, milyen vicces lenne, ha ebben a pillanatban szólalna meg a letolt nadrágjában lapuló telefon, azzal a hírrel, hogy megérkezett a tegnap rendelt notebookja.

Magyar idő szerint 13:36, a helyszín ugyanaz. Halk rezgés, majd a hónapok óta megszokott polifonikus buziszimfónia teljes pompájában felcsendül. Főhősünket D. Kata, az előző napi geek csaj keresi, pontosan azzal a hírrel, amiről egy perccel korábban ábrándozott.
Hogy a szarásnak emberfeletti hatalma van, vagy csupán minden az időzítésen múlik? Nem tudni. De a sorsfordító kérdések keresése közben sem maradhat ki az öblítés, gatyafelrántás, kézmosás munkaháromszög.

Magyar idő szerint 15:05, a helyszín a családi ház béke szigete. A Windows XP operációs rendszer gond nélkül, készségesen felkúszott a 200 GB-os merevlemez partíciójára. A tudatos vásárlás előnyei, ugye!

Az új barátnő második blikkre már szexi és hősünkben jelentősen enyhíti a búcsúzás okozta szomorúságérzetet. Két nap múlva együtt próbálják majd bevenni Budát és Pestet. Egyszer régen a törököknek is sikerült.

Napi zen

Mire ténylegesen a kezembe veszem a csákányt és levonulok a bányába, körülbelül addigra egészségesen el is fog fogyni az összes megtakarított pénzem. Ezzel csak arra akarok utalni, hogy kezdem átérezni az egykori aranyásók helyzetét Alaszkában. Vagy mocskosul meggazdagodok (hát persze!) vagy az éhenhalás küszöbén belefagyok egy folyómederbe.
Remélve a legjobbakat, kezdek is gondolkodni valami frappáns sírfeliraton!