A nap kvízkérdései
Hány utca van Budapesten?
És a blognak valamint egy volt osztálytársnak hála vajon melyikbe költözhetnék?
Az élet kibaszott vicces, én meg kérek egy távol tartó végzést magam ellen!
Archived entries for fucking life
Gabriel B. Logster – Szakadékok
A most következő bejegyzés tartalma az emberi érzelemvilág számos képviselőjét felvonultatja. Pontosan ezért megzavarhatja egyes olvasók nyugalmát, lelki békéjét és komoly változásokat idézhet elő a bloggerről eddig kialakított képben. Így kizárólag a szülői felügyelettel rendelkező 18 éven felülieknek ajánlom. Saját felelősségre.
Komolyan!
Continue reading…
Karriertanácsadási tapaszok
Nagy valószínűséggel kifejlesztettem azt a képességemet, hogy a legváratlanabb helyeken képes vagyok összeveszni emberekkel. Pedig nem csinálok mást, csak kinyitom a szám és a rendszert bírálom (később mások által is megerősítve, jogosan).
Délelőtt ültünk a munkanélküli hivatal által ajánlott karrierépítő tájékoztatón és ugyanúgy éreztem magam, mint a fősulis állásinterjún. Valami olyan zavar támadt az erőben, amire még egy kezdő jedi is felkapná fejét a kellemetlen fingszag ellenére. Történt ugyanis, hogy a tájékoztatót tartó hölgy konkrétan beszélt a semmiről hosszú perceken át. Mivel szerintem erre semmi szükség és igény nem mutatkozott, megpróbáltam néhány használható információ felől érdeklődni. Ugyan eddig bután azt hittem, hogy ez az egész értünk, szerencsétlen, balfasz álláskeresőkért van, de a homály gyorsan kikristályosodott. Olyat ugyanis nem engedhetek meg magamnak, hogy az engem érintő és érdeklő kérdéseket felteszem válaszra várva, nem! Az internet, a szabad tudásáramlás és megosztás hajnalán jobb elharapni a szavakat és a friss diplomásokat valami piramisrendszerhez hasonló 3 napos (ugyan ingyenes) egyéni vagy csoportos tanfolyamokba bevonni. Az ilyen akciókért aztán gondolom jóféle fejpénzeket osztanak. Ráadásul az egész úgy van elhintve, mint a Messiás eljövetele és az egy igaz tudás megtapasztalása.
A hülyítésből és a ködösítésből én meg nem kérek, aminek hangot is adtam. Később jött aztán rá a csúsztatott utalás, hogy az ilyen rendszerellenes rebellis fajta jobb ha pszichológushoz jár, mert elég elbaszott lehet az élete.
A másfél órás mellébeszélés végén még kaptam egy népnevelő tanmesét, hogy mindennek megvan a maga ideje, és a kérdezés és érdeklődés az nem az ilyen Álláskereső Klubos bevezető szeánszok alkalmával van.
Forrasszon titeket össze egy másnapos CNC hegesztő és adjon el fémhulladéknak, annyit ér az egész!
Szösszenetek
Apró és jelentéktelen gondolatdarabkák úsznak a felszínen, amiket értelmetlen kihalászni. Ugyan a blogger közlékeny lény, de a napokban inkább a kifehérített gazdaság fekete lovasa. Egy önmagát és állást kereső, de közben dolgozó, anyagilag kielégítetlen webmunkás. Elkapta a “nem értek semmihez, de ahhoz aztán még úgy se” hangulat. Vadul böngészi az álláskereső oldalakat, amelyek nem különösebben hordozzák a tenyerükön a pályakezdőket. A legtöbb álláshirdetés bevehetetlen várnak tűnik az olyan kifejezések láttán, mint 1-3 éves tapasztalat. Arról meg őszintén fogalma sincs, hogy még rendelkezik-e tárgyalóképes angol nyelvtudással a másfél éve letett középfokú nyelvvizsgája óta. Valószínűleg nem.
Mindenesetre eldöntötte, hogy pár hónap eredménytelen próbálkozás után, majd bátran áll ki a munkaerőpiac közterére PÉNZÉRT SZOPOK pólóban. Ki tudja, milyen kéjenc multinacionális vállalatvezetőt sodor arra a szél…
Ha meg Into the Wild utánérzés, akkor ő csinálja jól. Csak én nem tudtam, hogy szabadságra ment?
De nem kell félni, öt év, elkészül a Hajsza, belőlem meg publikáló író lesz. Addig is, az olykor fasiszta elemeket felvonultató gyúrás emlékére, Dance I said, Dance!
Állásinterjú előtt csak semmi pánik!
Az a vígjátékba illő kép megvan, amikor a szerencsétlen és tapasztalatlan állásinterjúra érkező fiatal, lógó cipőfűzővel, topisan, leizzadva és lihegve emelkedik fel a lifttel a 10. emeletre, húsz perc késéssel a megbeszélt időponthoz képest?
Kedvenc bloggereteknek sikerült ma produkálnia valami hasonló látványt. De kezdjük inkább az elején.
A hajnali kelés után egy órával már vidáman hallgattam a bejárati ajtónkból kilépve a később velem együtt Pestre dübörgő vonat alapjáraton morgó hangját. A felfelé úton átolvastam a híres fejvadász, Pintér Zsolt tanácsait az állásinterjúval kapcsolatban, később gondolatban minden kínos kérdést előre lejátszottam és megválaszoltam. Megérkezve, a Déliből a föld alá bújva átdübörögtem az Astoriára, onnan a Hugival a Spartacusba dumálni, kajálni, ejtőzni (értsd kisüveges sört inni). Aztán még bőven az időbeli hibahatáron belül irányba állítódtam a Bartók Béla út felé, hogy akkor hajrá és sok sikert. Mosoly az arcon, elviekben boldog közeledés a Griffhez.
A leszállás pontos koordinátáinak értelmezése közben viszont erős interferencia léphetett fel, mert végül ismeretlen környéken találtam magam, egy a Kelenföldihez cseppet sem hasonlító buszmegállóban. Halálpara, gyors kérdezősködés. “A 7-es busz lesz a jó fiacskám!” “Persze, ez odavisz!” Oda, csak a másik irányba. Úgyhogy délután kereken egy órakor, a találkozó pontos időpontjában éppen álltam a világ túlsó végén, agyvérzésközeli állapotban.
Onnan újabb 7-es buszra fel (ez már rossz irányba nem mehetett), végül levezetésként 1 km laza sprint. Griff Hotel, 13:20, yess!
Desperate houseboy
Amikor elkezdtem, a nap még javában a ház keleti falát égette. A végére már a benti lámpa fény sötétedett rám. Közben azért kigányoltam a fürdőszobát, felmostam minden létező helyen és módon. De állítom, férfi még nem volt a történelemben, aki ennyit vasalt volna egyszerre. Mikor befejeztem, fejben csak a “kibaszott hős vagyok”-ot tudtam mormolni zsolozsmaként.
Most legalább mindenhol rend és csend honol. Sört, bort ide!
Lawrence Block – Nyolcmillió halál
Matt Scudder kiégett exrendőr, csóró magánnyomozó tele alvilági kapcsolatokkal és alkoholproblémákkal. A józanság okozta keserű szájízt épp remegő kézzel igyekszik nem whiskyvel leöblíteni, amikor felkeresi egy prostituált, hogy segítsen neki kiszállni az emberiség egyik legősibb szakmájából. Mivel szüksége van a pénzre és semmilyen használható kifogás nem jut az eszébe, elvállalja az ügyet. A látszólag lovagias tett azonban hamar hullákat és egy megoldhatatlannak tűnő bűnügyet szabadít főhősünk nyakába.
A krimijeivel híressé vált Lawrence Block regényeit óvatosan kell kezelni. Nála sosem a cselekmény fő szála az érdekes, hanem a körítés, a környezet, amibe a szereplőit elhelyezi. Matt Scudder ezért is illik bele olyan jól a szerző által bemutatott New York, a nyolcmillió halott városának képébe. Öröm végignézni a szenvedéseit. Ami még fokozza az élvezetet, hogy az utcákon található mocsok mellett az emberekben kialakult elhidegült közöny és a mindennapi lelki gyötrelmek a történet előrehaladtával egyre kézzelfoghatóbbá válnak. Szerencsére a bűnügy felgöngyölítése itt sokkal jobb lett, mint a Bérgyilkos a célkeresztben esetén. Az ínyenceknek emellett akad még néhány feljegyezhető, frappáns idéznivaló (“Én kefélek, te nyomozol, Isten megbocsát.”), szóval a Baja – Bp – Baja vonatútra még ilyeneket.
Külön élvezet volt a könyv felénél beérkezni a kétmillió halott városába és lekövetni azt ami az óceán túloldalán is ugyanígy működik, vagyis pont hogy nem működik. Rezignált fejek, látszólag passzív agresszív emberek.
Két órát még mindenki szerelmeskedjen, aztán holnaptól törünk sok (csoki)szívet!
Kelemen Anna és a doggystyle
Zeusz is egy ivarérett kan kutya. Négy éve él velem.
- Mokka -
Köszönjünk Anna!
Most kereshetek egy új magyar celebet, aki felkerülhet a listámra.
tur.ist.ic
A winamp-ból folyamatos ismétlésre állítva dübörögnek a breakbeatek. A billentyűn pihegő bal kéz olykor nem tudja mit csinál a jobb. A munkamenetre leginkább helytálló kifejezés a banki gyakorlat során eltanult szarpasszírozás lenne.
Reggel óta ilyen fogadalmakat teszek magamnak, hogy azt mondja:
- Egy seggel nem ülök meg két lovat. Ha hosszabb távon másodállásként szeretném folytatni a webbuzulást, akkor eldöntöm, hogy designer vagy programozó leszek, mert most mindkettőnek szar vagyok. Ráadásul egymás rovására.
- Jófejségből nem szabok rövid határidőket. Csak magamnak ártok vele.
- Leállok azzal az adrenalinfokozó munkamorállal, hogy minden fontosabb feladatot az utolsó napra hagyok, mert bár a parafaktor kiváló hajtóerő, de nem kifizetődő.
- Ha a megbízó telefonon keres, mindig felveszem (ezt eddig szerencsére sikerült betartani, heh).
Lényeges mellékszál, hogy a blogger, aki vagyok, holnap délután leteszi a bányászsisakot és kirakja az out of the town táblát. Ugyanezzel a lendülettel felszaladok Butapestre, megcsúszni a pajtásokkal az alkoholos macskaköveken.
Ha a másnapos fejfájás engedi, csütörtökön egy lépéssel közelebb szeretnék jutni a jobb szélső sávban található vágyálmomhoz. Addig is csáklyát fel, rombolom a pixeleket.