Archived entries for konyhatündér

Kedden este a konyhából

Match-os pontokkal gyűjtött új Chic serpenyőben forró olajon sül a holnapi ebéd, mögötte két adag rizs forr. A frissen készített erdei gyümölcsös tea még kicsit égeti a torkom, pálinkára pedig nem vágyom.
Paul Simon és Art Garfunkel ‘67-es new yorki-i koncertje áthasítja a forrásban lévő víz és pattogó olaj hangját. A máskor munkaeszközként szolgáló laptop most a konyhában, a feladatok bent várnak.

Az online tér persze bizsereg, bár a linkek, megosztások és hírek mögött a legtöbb megmondóember unalmas, vagy csak senki nem szól nekik, hogy mások leírt vagy kimondott gondolatait majmolják. Aki meg értéket teremt ugyanazt írja, amit én gondolok, csak ő ki is tudja magából azt adni.

Itt vagyunk, innen hull ránk a tél minden egyes fagyott perccel egyre közelebb.

KFC @ Westend

KFC logo
Tegnap kipróbáltuk a KFC gyorsétteremlánc kínálatát és ketten betoltunk egy Classic kosarat. Mondhatom volt pusztítás az asztalunknál rendesen.

A világbrand fejesei a PR dumájukban évtizedek óta azt mondják, hogy 11 fűszer és gyógynövény összetevőjéből, valamint egy szigorúan titkos recept alapján készítik el (”We do chicken!“) a konyhákon az ízletes sültcsirkéket. Nekem mégis ugyanolyan ízű volt mint nagynéném sütőben, olaj nélküli változata, azzal a különbséggel, hogy ez órákig megterhelte a gyomromat.

Ha a témában egy kicsit brutálisabb vizekre eveznél, hajrá!

Olimpia étterem

Még márciusban, egy bizonyos nevezetes napon tiszteletünket tettük Gertivel Budapest egyik, az utóbbi fél évben a blogoszféra által mindenképpen felkapott éttermében.

Az Olimpia étterem a VII. kerületben, az Alpár utcáról nyíló alagsori helységben található. Nevéhez illő görög motívumokkal díszítve, amelyek állítólag még a korábbi kifőzde nyomán maradtak ott. Maga a helyiség egyébként egyáltalán nem nagy, nyugodtan nevezhetjük kicsinek, talán hét asztalt számoltunk össze.

A koncepció pedig a következő: nincs étlap, 100%-ig rá vagy bízva a konyhában egy személyben tevékenykedő szakácsra. Az étterem falán egy nagy táblára krétával ugyan fel vannak írva az egyes fogások, de amíg ki nem hozzák őket, addig úgy se kerülsz képbe.

A választás a kezedben annyi, hogy 3-4-5 vagy 6 fogást kérsz az este folyamán. Kivéve, amikor halnap van, akkor a teljes, a táblán lévő lista az asztalodra kerül. Mi egy kedd estén, 8 előtt néhány perccel érkeztünk, halnap volt.

Körültekintő udvariassággal gyorsan oda vezettek a telefonon előre lefoglalt helyünkhöz. A környező asztalok irányából már ekkor érezhető volt némi sznobizmus, de ebből legalább tudtuk, hogy néhány óráig akkor most mi is a felső tízezerhez fogunk tartozni.

A sommelier rögtön kisegített bennünket, hogy milyen pálinkák közül lehet választani – a Márton és lányai minőséget kértem, hogy gyorsan ugorjuk át – majd pár perccel később megérkezett az elő-előétel is, fűszeres fehérparadicsom néhány szem kagylóval.
Ez volt az a pillanat, amikor megkezdtük a gasztro-utazásunkat egy a középszerűségtől mentes, távoli francia kisbolygóra. Az egyes fogások nevére és minden egyes összetevőjére sajnos már nem emlékszem, de egytől-egyig kifogástalanok voltak, mind elrendezésben, mind ízben. Talán a tengeri rizottó volt az egyedüli, ami nem kapott akkora elismerést a részünkről, de mivel az elfogyasztásához könyékig kellett turkálni a rákokban, kagylókban és egyéb mészvázas tengeri élőlényekben, megvolt a sajátos hangulata.

Ami nálam a legjobban eltalált fogás volt, az a fokhagymás tengeri durbincs (és a tökös, lazacos rétes). Sokféle halat ettem már, de egyik sem járt ilyen közel a fenséges szó jelentéséhez.

A halnapi menüre 9.-ik! fogásként végül a pontot a sárkánygyümölcs mellé tálalt házi készítésű vanília fagylalt és csokoládé hab tette. Gertinél ez a vanília fogalmának új dimenzióját nyitotta meg, amivel hallhatóan a szomszédos asztalnál is többen egyetértettek.

Amikor az este folyamán végig kifogástalan munkát végző pincértől végül a számlát kértük, ő kis türelmünket kérte, mire én kihasználva az alkalmat, megkérdeztem, hogy addig nem lenne-e még egy kis maradék vanília fagylalt a számunkra.
Pár perccel később, mikor a mellékhelyiségből tértem vissza, már ott volt egy újabb adag fagylalt az asztalunkon, a pincér pedig a pult mögül mosolygott, visszaválaszolva a köszönő, hüvelykujjamat felmutató karlendítésemre.

Az ilyen apró gesztusok tesznek egy helyet naggyá, mégis valamiért kevesen képesek ezt a kis pluszt megtenni a vendégekért. Arról már nem is beszélve, hogy a visszafogott borfogyasztásunk ellenére a sommelier sem engedett el minket anélkül, hogy meg ne kóstoltunk volna egy titokzatos házi gyomorkeserűt, ami félúton van az Unicum és a Jäger között.

Úgyhogy, ha valaki igazi vendégként szeretné magát érezni néhány órára és szereti a szikvizet, ajánlom az Olimpiát. Részemről abszolút szintbeli különbség minden eddigi étteremhez képest.

Óh, és végül majdnem elfelejtettem a szakács, Takács Lajos jelmondatát, ami a táblára kiírva hirdeti elhivatottságát: “Ne feledd Bernard Pacaud-t!

Az én szendvicsemet?!

Aki hozzám hasonlóan elvakult Jóbarátok (Friends) rajongó, annak nem kell megmagyarázni a címben szereplő, Ross által kétségbeesetten a világba kiáltott szavak történetét: “AZ ÉN SZENDVICSEMET?!”

A sorozatban felvázolt, de a hétköznapokon ugyanúgy előforduló munkahelyi problémára nyújt segítséget a lopásgátló uzsonnacsomag. Ha már a hűtőbe téve úgysem lehet elrejteni, legalább próbáljuk meg a munkatársakat tőle elrettenteni!
Simán a napi kreatív kategória győztese.
Anti-Theft Lunch Bag
Anti-Theft Lunch Bag

Sobri Halászcsárda (Baja)

Tegnap este mindenképpen olyan helyre szerettem volna betérni, ahol még nem jártam. Régóta fenntartom a jogot, hogy talán én vagyok az egyetlen, aki még soha életében nem volt a Véndió Vendéglőben, de a megosztott vélemények miatt, ez még mára virradóra is így maradt. Helyette a pár hónapja új helyre költözött (Petőfi-sziget, Március 15. sétány 10.) Sobri Halászcsárda mellett tettük le a voksunkat.
A tudtommal újonnan felhúzott épület, egy közepes méretű lakodalmat is simán kiszolgál, ám a leghangulatosabb része kétség kívül a hátsó, Sugovicára néző kerthelyiség. Ezt kihasználva, a parthoz közel fekvő egyik asztalnál foglaltunk helyett.
Ami engem rögtön jó érzéssel töltött el, hogy a pincérnők többszöri megjelenésre ellenére sem volt kínos, hogy csak harmadjára tudtunk választani, az amúgy kicsit logikátlanul összeállított étlap kínálatából. A Gerti lány kapros túróval töltött panírozott csirkemellet kért sültburgonyával és paradicsomsalátával, míg én a táj jellegű ételek közül választottam a hátszínből, csirkemellből és libamájból álló Nagybaracskai serpenyőt. Ez utóbbi valamilyen paprikás, zöldborsós rántással volt leöntve, amihez a petrezselymes krumpli és a káposztasaláta igazán házias ízt kölcsönzött.
Az autentikusnak ugyan nem mondható, de kellemes (értsd lehet mellette társalogni) cigány muzsika közben, a kapros csirkemelleket érte egy olyan javító szándékú vélemény, hogy juhtúróval még finomabb lehetne, de a gasztronómiai kritika itt a részünkről ki is fújt.

Kellemes hely, a bajai szemnek már megszokott holtágtól egy karnyújtásnyira, bőven mért adagok és elfogadható árak. A halfilére vadászó süni felbukkanása miatti extra élmény kapcsán szívből ajánlható!
Bon appetit!

Joghurtos, fahéjas, mandulás almatorta

A munkanélküliségtől rám szakadt szabadidőmben a héten voltam olyan bátor, hogy a forró sütő mellett a fejemre csaptam a chefsapkát. Jöjjön hát egy egyszerű recept, amit bármelyik albérlet, puritán konyhai felszereltsége között is finomra lehet keleszteni.

Joghurtos, fahéjas, mandulás almatorta alá Bangus

Törjünk fel két tojást, majd egy csomag sütőporral és 30dkg cukorral keverjük habosra. Adjunk hozzá két csomag vaníliás cukrot, 60dkg lisztet, 4 dl natúr joghurtot, újabb 15dkg most már fahéjjal összekevert cukrot, végül két evőkanálnyi olajat. A kapott masszát keverjük el jól, csomómentesre.

Vegyünk 3-4 almát, hámozzuk meg, majd szeleteljük őket apró kockákra. 6-8 percig áztassuk egy kis üveges Bacardi Breezer Lime tartalmában. Ezalatt fél csomag mandulát törjünk apró darabokra.

Egy kivajazott, belisztezett sütőforma aljára terítsük szét a lecsepegtetett almadarabokat. Öntsük rá egyenletesen a kikevert masszát, majd a tetejét szórjuk be bátran a mandulatörmelékkel. Az előmelegített sütőben 5-7 percig erős, később közepes lángon süssük tűpróbáig.

A végeredmény nem feltétlenül egy kirobbanó ízorgia, de a nyári melegben egy könnyű nassolásra kiválóan alkalmas. Jó étvágyat!

Ui.: Jamie Oliver lassan nyugdíjba mehet.

Ananászos svéd húsgolyók

Nem törődve azzal, hogyan áll a kezünkben a fakanál, ismét kimerészkedünk a konyhába kontárkodni és a három csillagos Michelin szakácsok magabiztosságával tűrjük fel az ingujjunkat.

Ananászos svéd húsgolyók 4 személyre egyenesen a blogster méregkonyhájából:

Egy nagy fej vöröshagymát megpucolunk, majd gondos és precíz műveletekkel felaprózunk. Egy serpenyőben olaj helyett, vajban kis lángon megpároljuk. A tűzről levéve fél kiló darált marhahússal jól összekeverjük, majd hozzáadunk két evőkanál zsemlemorzsát, két evőkanál tejszínt, 4 gerezd apróra reszelt fokhagymát, egy előzőleg már felvert tojást, mustárt és petrezselyemzöldet. A vendégeink szája íze szerint sóval, borssal fűszerezzük és indulhat a dagonya. Az így kapott masszát jól dolgozzuk össze, majd ha kiéltük rajta vágyainkat formáljunk belőle apró golyócskákat. A svéd húsgolyóink ezennel készen állnak, hogy szintet lépve, felforrósított olajban egy serpenyő mélyén megsüssük őket.

Jó pásztor módjára terelgessük a golyókat, hogy minden oldalon átsüljenek. Amikor ez megtörtént, adjuk hozzá a lecsepegtetett ananászkonzerv tartalmát és pár perc alatt pirítsuk meg. Curryporral, petrezselyemmel, bátrabbak kakukkfűvel fűszerezhetik, végül hozzáadhatjuk a körülbelül 3 dl tejszínt. Ezután a kellemes rotyogás mellett hagyjuk összeállni az ízeket. Köretként mellé a séfsapkások rizst ajánlanak.

Ma is kisütöttünk valamit, jó étvágyat!
A blogger ezzel a lendülettel elindul beszerezni a fenti recept hozzávalóit.

Da veri först 3B party

Először is üdvözöljük a sztrájkszüneteltető BKV munkásokat, amiért az előzetes ijesztgetések ellenére az est folyamán remélhetőleg mindenkit leszállítanak a megfelelő célkoordinátákhoz!

Másodszor reménykedjünk abban, hogy a monitoromra, telefonomra és homlokomra ragasztott sárga post-it cetlik a munkaidő végeztével is emlékeztetni fognak arra, hogy a bánya hűtőkamrájából vegyem ki a vacsoraalapnak szánt egy kiló darált marhahúst!

Harmadrészt be kell vallanom, hogy megint valami olyan ételkülönlegességet találtam ki, aminek az elkészítéséhez össze kellett volna gyúrni a Vacsoracsata és Hal a tortán résztvevők teljes tudását.
Ehelyett csak svéd húsgolyókat fogok tudni kigyúrmázni egy nagyon különleges alapból, miközben a vendégek egy része tökéletesen tisztában van azzal, hogy még a hagymát sem tudom rendesen felszeletelni!

Negyedik para, hogy a közel félszáz kikeverhető Cuba Libre koktélba végül nem jut elég jég!

Ötödikként csak egy költői kérdés: Hogyan fog ennyi ember azon a pici helyen elférni?

És végül a hatodik, egyben legnagyobb félelmem, hogy péntek reggel színjózan állapotban kell lyukasztanom a bányabelépő kártyámat.

Szóval az előzetes felmérések alapján van miért izgulni, és a fővárosi ficsúrok frányai ígényeinek való megfelelési kényszerről még nem is regéltem.

What’s up New York? What’s up!

A táplálkozási lánc csúcsán csámcsogva

Legyen bármekkora nyomás az olykor végtelennek tűnő járatokban, a bányász munkaszerződése nyíltan kimondja, hogy fél órás ebédszünet minden esetben jár!

Kezdő pénztúróként az életbenmaradás fő kérdésével úgy bírkóztam meg, hogy módszeresen körbejártam a telephely környékén fellelhető éttermek, kifőzdék, talponállók és a bérlakások földszintjén megbújt családi konyhák zömét. A jó kedélyű gyrosos Abdultól Salemtől Nagyi palacsintázójáig, kínai bevándorlók ismeretlen alapanyagaitól a megszokott magyar ízekig sokfajta étel haladt át a szervezetemen.
Jó neveltetésemnek (hehe) vagy inkább alacsony igényküszöbömnek köszönhetően egyik általam felkeresett hely minőségében sem találtam semmilyen komolyabb negatívumot. Ha pedig a tálcákra tolt kaja jó, akkor csak annak ára alapján tudja egy hozzám hasonló, egyszeri bányász rangsorolni a helyeket. Ez durván két hete meg is történt. Azóta konzisztensen ugyanoda (Déli Point Irodaház) járok ebédelni, mondhatni törzsvendég lettem a sok Oracle-munkás árnyékában.

A választék bőven kielégítő. Egész hétre megtervezett, három különböző két fogásos napi menü (mini, házias, extra), plusz 5-7 szabadon választható specialitás. Ínyenceknek sütemény, salátabár. Mindez egy 50-60 fő befogadására alkalmas, gyerekkorunk menzáját idéző, de lazán alázó étkezdében. Ha béren kívüli juttatásként kapnék melegétel utalványt, azt is elfogadnának, így viszont marad az átlagosan 600-700 Ft-ra kerekített ebédköltség és a jóllakottság érzése.
Az ízek ugyan olykor nem harmonizálnak a szádban, de nálam fél pontot dob a helyen az, hogy mind a felszolgálóval, mind a pénztárossal lazán el lehet dumálni, miközben állsz a futószalagon.

A blogster gasztró rovatában ez alkalommal tipikusan olyan esetről olvashatott az ide látogató, amikor a szűkre szabott pénztárca és az átlagos elvárások találkoznak egymással!

Guten Appetit!

Fél órája ezt ismételgetem

Nők, nők, nők, az életemből, az életemben.

Igaz, ha következetes akarok maradni, csak annyit írok: nők, nők. Nehogy megvádoljanak, hogy csapodár életet élek. Milyen messzire, mégis mennyivel közelebb kerültem hozzájuk! Magyar földrajzra lefordítva zajlunk mint a Tisza. Vacsora helyett pedig ebédcsatával indítjuk, ezt a látványosan nem megszokott szombatot.
Ahogy nekem válaszaim, úgy másoknak kérdéseik se legyenek! Jó ebédhez szóljon a nóta!



Copyright © 2004–2009. All rights reserved.

RSS Feed. This blog is proudly powered by Wordpress and uses Modern Clix, a theme by Rodrigo Galindez.