Szösszenetek
Apró és jelentéktelen gondolatdarabkák úsznak a felszínen, amiket értelmetlen kihalászni. Ugyan a blogger közlékeny lény, de a napokban inkább a kifehérített gazdaság fekete lovasa. Egy önmagát és állást kereső, de közben dolgozó, anyagilag kielégítetlen webmunkás. Elkapta a “nem értek semmihez, de ahhoz aztán még úgy se” hangulat. Vadul böngészi az álláskereső oldalakat, amelyek nem különösebben hordozzák a tenyerükön a pályakezdőket. A legtöbb álláshirdetés bevehetetlen várnak tűnik az olyan kifejezések láttán, mint 1-3 éves tapasztalat. Arról meg őszintén fogalma sincs, hogy még rendelkezik-e tárgyalóképes angol nyelvtudással a másfél éve letett középfokú nyelvvizsgája óta. Valószínűleg nem.
Mindenesetre eldöntötte, hogy pár hónap eredménytelen próbálkozás után, majd bátran áll ki a munkaerőpiac közterére PÉNZÉRT SZOPOK pólóban. Ki tudja, milyen kéjenc multinacionális vállalatvezetőt sodor arra a szél…
Ha meg Into the Wild utánérzés, akkor ő csinálja jól. Csak én nem tudtam, hogy szabadságra ment?
De nem kell félni, öt év, elkészül a Hajsza, belőlem meg publikáló író lesz. Addig is, az olykor fasiszta elemeket felvonultató gyúrás emlékére, Dance I said, Dance!
