banguli.blogster.hu

Bakster Podcast volume 01

Ahogy végighúzod a szivacsot a konyhaasztalon és tüntetsz el egyre több baktériumot a felszínéről, ugyanúgy vetkőzöd le a saját, felszínes emberi rétegeidet minden egyes szám hallatán. Kilépsz az eddig ismert személyiséged árnyékából és csak a benned dobogó szív ritmusára figyelsz. Nincs rossz kérdés, nincs helyes válasz. Azon, az eléd táruló úton haladsz, amit neked fektettek le. Nincs más dolgod, mint végigmenni rajta.
Bakster – Scenes from a clean Kitchen
A blogster.hu harmadik zenei mixe az egyik hűséges olvasónk, Bakhere zenei ízlését tükrözi. Töltsétek (de ne többen mint az eddigieket), hallgassátok, szeressétek!
Köszönjük!

Bakster podcast:

1. Breaking Benjamin – The Diary of Jane (Acoustic)
2. The Killers – Tranquilize
3. Incubus – Oil and Water
4. Three Days Grace – Take Me Under
5. Disturbed – Pain Redefined
6. In Flames – My Sweet Shadow
7. 30 Seconds To Mars – A Modern Myth

Blogster Podcast volume 02

Ma nem akarjuk megmenteni a világot vagy meghódítani a legszebben csillogó kék szempárt. Fejünket az ablak üvegjének támasztva csak egyenletesen bólogatunk a lassú ütemekre. Kint a hó már ellepte a tájat és vele együtt a feledés homályába bújtatta az érzéseinket. Vagy legalábbis 26 perc erejéig jó lenne azt hinni. Nincs megváltás, csak a dobogó beatek hullámzása.

Blogster Podcast – Snowflake on my window
Blogster podcast volume 02:

1. Red Hot Chili Peppers – Thirty Dirty Birds
2. The Dinning Rooms – M. Dupont
3. Röyksopp – Eple
4. Tricky – Stay
5. Dntel – Anywhere Anyone
6. De Phazz – Shadow of lie
7. Lemon Jelly – Nice Weather for Ducks

Ha tetszett, jelezd, hogy legyen folytatás!

Blogster Podcast volume 01

Egy újabb próbálkozás, hogy a digitális lábnyom beleégjen a nyolcsávos információs szupersztrádába. Szarul egymásba kevert zenék és a gyémánt hangjegyekben elrejtett üzenet. Utazás a zenei univerzum örökkévalósága felé.
Blogster Podcast – 30 minutes to the End (34:18)
Jobb klikk, mentés másként, majd hallgat és úgy olvas csak tovább!

Visszafelé játszott lassított felvételen nézem végig az életemet. Alig észrevehetően, de a sok mocsok, vér és könny mögött megbújik az univerzum gúnyos mosolya.
Távolról aprónak látszó fénycsóvák közelednek.

A sziklaszirt szélén állva ledobok a mélybe egy üres üveget. A sötétben úgysem lát meg senki, az utolsó cserkész meg évekkel ezelőtt meghalt. Tudom, mert õt is én dobtam le.
Az üveg most összetörik, a fénycsóvák egyre fényesebbek.

Kilométerekkel a várostól, mégis tisztán hallani a nyomorult sikolyokat. Oldalra fordítom a fejemet, köpök egyet. A lábammal kettőt hátralépek, közben kiveszem a görcsösen rángatózó, haldokló kínaitól lopott cigarettát a zsebemből.
Már hallani a ránk zúduló égbolt robaját.

Az elhasznált öngyújtó csak harmadszorra ad szikrát, fénye erősen megvilágítja az arcomat. És bár tudom, hogy ebben a pillanatban senki sem látja, de mégis a szemem alatti hegekre és a homlokomon lévő hosszú vágásra gondolok. Mélyen beszívom, és felnézek.
Pár perc és vége.

Hirtelen elkezd erősen szúrni a szívem. Ökölbe szorított kézzel verem a mellkasom. Hörögve, röhögve krákogok: Nehogy már most kapjak szívinfarktust, basszáj! A félig leégett cigarettacsikket eldobom. A kavicsok közé esve még izzik egy darabig, de lépjen rád a halál – gondolom.
Az égen karnyújtásnyira lévő vakító csillagok.

Még három lépés hátra, csak hogy meglegyen a megfelelő lendület. Elindulok, nekifutok, majd kitárt karokkal ugrok a semmi felé.
Egyszerre repülök és zuhanok.