Mivel a 2004 – 2008-as vállszerv-es évfolyam nagy része a holnapi ünnepélyes diplomaosztó előtt már csak a ma esti banketten próbál újra összeverődni, illene nekem is írnom valamit róluk, rólunk.
Anno furcsán indult az egész. A seggem még sajgott az egyetemről való kirúgástól, de a főiskolának befizetett költségtérítés összege után már nem volt más, csak előre.
Az első napra ma is tisztán emlékszek. A hozzám hasonló későn érkezők a harmadik emeleti folyosón álltak és vártak, mivel a teremben már csak legelől volt hely. Körbenéztem, egy hosszú hajú hippi gyereket megszólítottam és két perccel később már együtt ültünk az első padsorban. A jogi alapismeretek előadás alatt így kezdődött el a barátság Magyarbóly végtelenségig szerény fenegyereke között és köztem.
Délben, a négy órás agyzsibbasztó gazdaság matematika szünetében aztán odalépett hozzánk egy idősebb srác. Szidta az előadót, a tantárgyat, mondván, hogy ezt nem érti és különben is, amit itt leadnak azt az életben nem hasznosítjuk. Ő csak tudta, már akkor saját vállalkozása volt.
A Renault Meganjából azóta Passat lett, fél év után egy állásajánlat miatt ott hagyott minket, mégis mi lettünk a kis barátai, nekünk meg ő a sztorizgatós Papa.
Miután végül pár nap alatt már felismertem a saját évfolyamtársaimat (bár a nevüket ugye még nem tudtam) kitűnt a tömegből egy laza, szőkített hajú, látszatra elbaszott Ganxsta Zolee utánzat, aki mindig a csajával lógott. Akkor magamban el nem tudtam képzelni, hogy a srác mégis minek hiszi magát.
Mára neki köszönhetően a kispolesz drift fogalommá vált, és miközben a lazasága megmaradt, a kezén lévő ezüst karkötők csak szaporodtak.
És akkor most vagyok bajban, mert a Punással való első találkozásra vagy élményemre már nem emlékszek. Gondolom valamelyik előadás közötti szünetben egyszerűen csak odalépett hozzánk és bekapcsolódott az eszement szövegelésünkbe, ahogy tette ezt azóta is sokszor. Később aztán ő rántott be a sorozatfüggőségbe, az online pókerbe és mint az a több tucatnyi e-klub-os bulink egyikén kiderült, mindketten vonzódunk a tujákhoz is (bár eltérő módon).
Az elmúlt három és fél év alatt persze sokkal több szoros kapcsolat alakult ki, formálódott vagy kopott ki. Ezalatt jócskán le is csökkent a társaság. Ahogy így visszatekintek nekem egy Gyűrűk Ura-beli kalandnak tűnik az elmúlt időszak (a könyvre gondolj, ne a filmre). Érdekes módon itt is az út végén érezni teljesnek az egészet, de ezt biztos csak a felemelkedett hangulat teszi.
Mindenestre ma este bankettolunk. Van egy pletyka, hogy ilyenkor dugják meg a férfi vécében az évfolyam legjobb csajait. Vagy az a szalagavató?