A március 6.-i MIX08-as Guy Kawasaki és Steve Ballmer keynote óta az elhangzottak helyett mindenki megint hülyét próbál csinálni a Windows elnök-vezérigazgatójából. És ugyan a blogster média egyre közelebb van a macváltáshoz, én minden esetre esténként még erre pörgök:
Most mondja valaki, hogy Steve Ballmer nem a legnagyobb arcok egyike?
A liftnek szárnya, a csúnya lánynak nagy melle, a hangoknak fantáziája, a wifi routernek világító mikrofonja van.
Ellenben soha sincs semminek itt az ideje. Ezért kezdheted el a cigiről való leszokást életed utolsó napján vagy vallhatsz szerelmet a legjobb barátodnak a halálos ágyán.
Ha bankot rabolsz, a legfontosabb az arcodat eltakaró símaszk. Amikor naplót írsz, szavak helyett a gondolataidban válogatsz, mint a paprikák és paradicsomok között a sarki zöldségesnél. Egy lábon lehet állni, de járni sosem. Elengedett, feltartott kézzel nem tudsz repülni, csak pofára esni. De mialatt újra felállsz, legalább látod magadat vérző arccal a tükörben. És ilyenkor tudod, hogy azt sem érdemled meg, hogy figyeld, ahogy a másik él.
A sorok most nem rólam, hanem hozzád beszélnek. A sodrást nem lehet megállítani. A meder alján fekvő kavicsnak még formálódnia kell, kopnia, míg apró porszemként eggyé nem válik a mederrel.
Az elégetett papírdarabon vágyak és kívánságok listája volt. Érzelem egy szál se. A fekete mágus tudta, hogy jól van ez így és övé lett a lelked.
Meghozták. Hamarosan átmegyek a szomszédba is játszani. Talán tanulok valamit.
Ne aggódj, nem hagylak itt! Tudom, kell még valaki, aki a káoszból értelmet szakít.
Az esős szigetországból jön a következő videó. A koncepció egyszerű: száz eltérő életkorú ember és egy dob. Nálam mégis hatásos.
Kegyetlenül benne van az élet mulandósága, ami mintha három perc alatt peregne le a szemünk előtt.
A hazai internet 2008-ban szerintem a videók és a mikromegoldások körül fog forogni. Utóbbi miatt egyre többet foglalkoztat, hogy vajon hány bajai blog kering a neten (és mikor alakul ki valamiféle tartós kisközösségi kapcsolat közöttük). Az elmúlt hetek gyűjtése kapcsán jelenleg közel harminc webnaplóról tudok.
Az ősblogger illemhelyi titkai mellett szerencsére azért akad néhány értelmesebb darab is (sportegyesületi, kávézó, főzős, mac-es blog). Szóval van itt élet a középiskolás tintavonal mögött, csak meg kell találni.
Ha a blogster közössége esetleg ismer/olvas más bajaiak vagy környékbeliek által írt blogokat, akkor azt ezen a ponton ossza meg a nagyérdeművel. A cél egyfajta gyűjtőoldal létrehozása, ami egységbe fogná és felvonultatná a helyi erőket.
Igen, az államvizsga hevében megint ilyeneken járatom az agyam a menedzsment tételek helyett. Osszatok ki pár pofont!
Az ember önnmagát leginkább mások róla alkotott véleményén keresztül ismerheti meg. Ezen az alapfeltevésen és egy okosan építkező közösségi szerkezeten alapszik a másfél hónapja indult legfrissebb iwiw-klón, a mutasd.be.
Mint a legtöbb social networking sitera, leggyorsabban ide is meghívó útján juthat be valaki. A feltétel csak annyi, hogy legyen egy ismerősünk, aki a meghívó küldése mellett, őszintén (jót vagy akár rosszat) ír rólunk minimum 150, maximum 500 karakterben. Ezzel az oldal gazdái kiküszöbölték azt, az iwiw-betegséget, hogy boldog-boldogtalan ismeretlenül bejelöljön minket.
Indulása után nem sokkal az oldal körül nagyon-nagy volt a nyüzsgés a neten és a hagyományos médiában egyaránt (tv, újságok). Mára a látható pezsgés alábbhagyott, de nem kell félni. Ha rajtam múlik, idővel az összes blogster olvasóról megmondom a frankót, hogy utána rólam nyilatkozhassanak kritkusan.
Persze, akit már most elkapott a láz, az jelentkezzen bátran! Írni szerencsére még tudok a szakdolgozat mellett is.
A kis piros, narancssárga körök. Mindenki tessen magának integetni, bazd meg!
A szemléltető ábra az elmúlt hét látogatottsága alapján készült a Google Analyticsnek hála.
Esetemben szakdolgozatot írni, azért nem ajánlatos, mert témáját tekintve túlságosan is a szívügyem. Ilyenkor hajlamos vagyok lelkesedni és megötszöröződik a tudásszomjam. A szakmai könyvek forgatása közben oldalanként jön három remek ötlet, fejezetenként egy-egy megvalósítható kampány, kötetenként különböző, beindításra váró vállalkozások. Ahogy gyarapodnak a lapok, úgy írok egyre kevésbé a bizottságnak, és annál inkább magamnak. Az utolsó fejezetek formálásánál már újra elhiszem, hogy a munkapiacon képes lennék betölteni egy ilyen pozíciót és a szívem mélyén tudom, ez az egyik nagy álmom.
Az államvizsga, diplomafosztás után hajlandó lennék feláldozni a hol notebook, hol macbook alapnak nevezett összeget és egy kisebb bankrobbantás után beiratkoznék ide. Az oklevél megszerzése után bízakodnék, hogy valami innovatív vállalat felszippant. Ha közben mégse kellenék senkinek, a régióban alapítanék sajátot vagy megbízásos szerződések keretében osztanám az észt.
Ezzel szemben a rongyos valóság nagy valószínűséggel az lesz, hogy fél év múlva valami pénzügyi intézet neoncsövektől vakított 5 négyzetméteres szobájában tologatom az aktákon csücsülő ügyfeleket. A történtekkel egyidőben az internet végleg beszűkül az iwiw-email-index digitális háromszögébe. A mostani techie körben elburjánzó facebook-őrülethez hasonló hypeok se izgatnak majd fel különösebben. A blog pedig átvált a munkahelyi szopások és sérelmek pöcegödrévé.
Tudom, jó a hozzáállás, pesszimizmus a nevem!
SzájtPROPAGANDA, következõ fejezet, ide veled!
A mai, morbid péntek keretében, meg ha már egy ideje amúgy is a szervezetem ellenem fordult, megnéztem, mennyit érne a holttestem!
Nem viccelek, egy online teszt kitöltése után, bárki megtudhatja, mennyiért vennék meg a tetemét, teszem azt a feketepiacon. Húsz, egyszerű, főként testi és egészségügyi kérdés után a gép kidobta a 4575$-os végösszeget.
Bár sokkoló tény, hogy nem én vagyok a millió dolláros férfi, gyors átszámolás után, a jelenlegi árfolyamon közel 840.000Ft érnék holtan.
Amíg várok, hogy az ukrán vagy szerb maffia felkapja a hír hallatán a fejét, csendben megjegyezném, hogy ebből a pénzbõl egy rendes, bebaszós halotti tort lehetne csapni. Pár hordónyi sör, Hubertus-szal kevert Mézes Barackos Pálinka és máris meglenne bármelyik hétvégi, mulatós hangulat. Az engem legjobban sirató vendégeket pedig maga Janet Joy vidítaná fel, röpke 200.000-ért. Simán belefér!
Ezek után érdemes még élni?
Az új oldal formálásánál úgy terveztem, hogy lesznek személyes és tematikus blogok is.
Tematikus, mint a beer.blogster.hu vagy a w3. Utóbbiban, bár még nincs semmi, de idővel oda kerülne minden olyan írás, ami valamilyen formában az online világhoz kapcsolódik.
A személyesek közé értelemszerűen az yveee.blogster.hu, ami a bloggerlány kérése alapján még designváltás előtt áll, és ez tartozna.
Ha a felvázolt elveket szem előtt tartom, akkor itt most arról olvashatnátok, hogy Kristen Bell mekkora félistennő, de róla bővebben, ha végzek a Veronica Mars első évadával.
Továbbá megtudnátok, hogy én is átestem az első, vásároljunk, hátha attól jobb kedvünk lesz élményen: pólók, felsők, bőr karkötők. Minden szigorúan csak sötét színben.
Légy újra üdvözölve rég elhagyott rocker énem!
Emellett bő egy hónap erejéig az ősz sörének a Stellát választottam. Kell az a MacBook, tényleg! Már csak az életérzés, az újdonság, és az Apple termékek letisztult tökéletessége miatt is. No meg a sznobizmus csábító ereje is nagy, hogyha ne adj isten nyernék, bemutathatnék ennek a notebookista társadalomnak.
A kényszerből bevezetett és olykor depresszív mondatokkal megtöltött papír alapú blogomról már nem kell tudnotok. Az technikailag és emocionális értelemben is és egy letünt kor nyúlványa.
Holnap költöztetek, vasárnap grafikát tervezek. De hétfőtől újra blogstert fejlesztek. Ígéret szép szó…
Copyright © 2004–2009. All rights reserved.
RSS Feed. This blog is proudly powered by Wordpress and uses Modern Clix, a theme by Rodrigo Galindez.
