Az Európa Bajnokság tiszteletére és a Happy Monday! hangulatot két lábbal meglovagolva sikerült új rekordot felállítani a ‘Munkából hazaérés’ időpontjára. A 21:45 egész barátságos időponthatározó.
Ennek köszönhetően az igényeim mértani pontossággal ledegradálódtak egy ősember szükségleteinek a szintjére: Hideg sör, meleg vacsora, térdre ereszkedett szopásra kész fehér nép.
Motherfuckers wanna get with me. Lay with me. Love with me. All right!
08:08 A táplálékbevitel hiányától enyhén kótyagosan, de elsőként érkezek az üreg aljára
08:13 Másodikként érkezett kollegina elhűlt fejjel kérdezi: Te sörözöl?
Nem, az csak egy bomba energiaital taurinnal megszórva.
08:24 Alekszej Grigorjevics Sztahanov munkamorálját követve mától a számítógép távoli elérésével bárhonnan, bármikor fel tudjuk venni a légkalapácsot.
Éljen a párt!
08:55 Az üreg jelentős része, élükön a jelenlegi főnökkel omlásveszélyt hárít telephelyen kívül.
A leendő főnök önmagához hűen nem abuzál, úgyhogy lazulás van néhány kormányrendelet társaságában! Helló, mi!
09:39 Mobilon távvezérelt droidok, szevasztok! Nem vagyok robot…
10:51 Valamelyik száguldó futárszolga egy állítólagos rendelés okán megérkezett hozzánk a Szaxofoniskola című könyvvel. A fejlődni vágyó gazda kiléte a telephely egész területén ismeretlen, de keressük!
12:25 Ebéd közben erősen kellett uralkodnom magamon, hogy ne produkáljam azt, amit a Skins 2. évadában Chris művelt a salátaöntettel. Arccal belezuhanni.
De ahogy hallom másnak a fejét is húzza – csak úgy óvatosan – a gravitáció.
13:35 Csendben megtörtént a harmadik trónfosztás is (aki érti, érti), úgyhogy innentől kezdve már ezt sem kell számolni.
“Ó mami, ó papi, rosszfiú a kis Joey!”
Tizenkét órányi széntisztítás, egy adag mosás és egy vacsorának nehezen nevezhető joghurt elfogyasztása után itt ülök pizsamában 21 óra 48 perckor. Szánalmas emberi próbálkozás, ami már meg se próbál kibújni a skatulyából.
Amúgy nincs ok panaszra, ha a bányát nem robbantja ránk valamelyik álarcos ügyfelünk (jelentkezők lennének bőven), hónapokon belül nemesfémekre szakosodott iparági felelős leszek. Ettől mondjuk inkább a talajt kaparva rettegünk, mint sem hogy örülnénk neki.
De hogy a magánélet titkos szegleteiről is essen néhány szó, három opció között vacillálok:
1. Veszek valami 10 négyzetméteren tartható háziállatot
2. Veszek egy láda sört
3. Veszek feleségnek valakit
Ezeknek némileg ellentmond, hogy tegnap beszabadultam a MOM Parkban található Alexandra könyvesboltba és fél óra olvasgatás után inkább könyvet vettem. És mivel a sok papírpénztől továbbra is csiklandósak az ujjaim, holnap alapanyagbeszerzés lesz a 29-i I. Budapesti Blogster Bulira. Már ha addigra le tudom dobni valamelyik sarokba a megkopott csákánykámat.
A minőségi romlás és egysíkú bejegyzések miatt kérjen bocsánatot a hóhér! A blog vagy bezár vagy a tág intervallumú nyári szezonban új ruhába bújik. A kitartó olvasóknak azért egy szelet tisztelet!
Ma estig halogattam (egy hét óta) a felköltözéskor bevezetett pénzügyi tranzakciókat követő excel táblám havi mérlegének kiértékelését.
Az előző hónap egyenlegét inkább hagyjuk, mert az irányítószám-váltás rengeteg nem várt kiadást eredményezett. A végösszegből egy közepes méretű kínai falu egy éves szükségleteit lehetne ellátni.
Ellenben az áprilisi, gondosan szűrt adatokból és az eddigi májusi költések alapján készítettem egy felfelé kerekített előrejelzést erre a hónapra. Itt lehet a pénztárcám mélyére lesni! Ahogy az látható a kiadásokat a következő gyüjtőkategóriákra bontottam: étkezés, sörözés, utazás, albérlet, egyéb. Az egyéb kategóriából elsejétől kiválik egy szolgáltatások rész, ahová a mobil- és internetdíj, valamint a házhoz rendelt konzumhölgyekbe fektetett összegek kerülnek. A költségek felosztásának többi alpontja és azok részletes tartalma józan paraszti ésszel kilogikázható.
De, hogy rámutassak a rendszer lényegére, például az albérlet mező alá nem csak a havi lakbér és rezsi kerül, hanem minden olyan tétel, ami egy hónapnál hosszabb-rövidebb ideig szolgál engem és a lakást. Ilyen lehet mondjuk valamilyen konyhai eszköz, esetleg egy porszívó vagy akár egy 12 tekercses wc papírcsomag. Mivel előbbi kettő élettartama remélhetőleg egy hónapnál hosszabb, így annak teljes költségét több részletben, havi kisebb egységenkként könyvelem el. A wc-papír értelemszerűen gyorsabban fogyó, rendszeresen felmerülő költség, ami nem igényel megbontást. Hát durván így!
Gábor vagyok, májusban eddig 20.100 Ft-ot költöttem élelemszerzésre és holnap várhatóan lebasznak (de az is lehet, hogy ki) a bányában. Mondjuk ez másik történet, délután óta sík para vagyok, évek óta balfasz.
Utolsó szavaim a beomlás előtt: Azért mindenki uralja a pénz mozgatta anyagi hullámokat!
Surf it up!
Bár a késő esti hírekbe nem kerülök be vele, de a közvetlen főnököm szájából elhangzott az első spontán dicséret.
“Tetszik a hozzáállásod! Túl fogod élni még ezt a bányát is!”
Ezt a többi munkatárs által rögtön megerősített jég hátán is véleményt, még kissé álszenteskedve sem értem amúgy mindig, de elismerem, lehet benne egy hókristálynyi igazság. Ebből kifolyólag aztán este 9-kor vidáman és lelkesen adtam le a műszakot. Közben ráébredtem, hogy nem is munkamániás, sokkal inkább eredménycentrikus ingbe bújt űrmajom volnék.
Holnap a tenyerüket dörzsölő hitelintézeteknek átadunk több tonna hegyoldalból kivájt nemesfémet, aminek a csákányozásában már bőven kivettem a részem, úgyhogy a sok szuszakolás és szarpaszírozás után végre megérünk pár másodpercnyi sikerélményt.
Utána majd úgyis beomlik a felfelé vezető alagút!
Gábor vagyok, 24 éves, munkamániás. Most értem haza a bányából.
Lehet találgatva válogatni a gondolataim közül!
Most pattant ki (látszik, nagyon megy a kőzúzás), hogy ha ezután bárki megkérdezi, végülis akkor pontosan mit is dolgozok, kettő darab, de egy helyről jövő válaszom lesz:
Mi a foglalkozásod?
Ugyanaz, mint ami Chandleré a Jóbarátokban.
Most akkor mit is csinálsz pontosan?
Valamit a számokkal.
Adatfeldolgozás.
Kérem szépen, ezzel úgy érzem, körbedefiniáltam magam és a bányát. Köszönöm!
A hajnali ötös kelés hatására, míg be nem értem 6-ra (igen, hajtok a hónap dolgozója címre) addig a Kaukázus dalszövege körül kattogott az agyam: “Munkából élek, belehalok!”
Külön pikantériája a dolognak, hogy 12 órával korábban még ugyanúgy lent robotoltam, szóval elkapott a gyors hajtású futószalag. Ettől független a kedv fáradt, de vidám. Az ablakom alatt csicseregtek a madarak és az olyan korai órákban, mint amikor éppen leugrottam a beérkező buszról egy sms az elém tornyosuló munkaidőt jócskán ki tudja/tudta szinesíteni.
Baromi furcsa volt, ennyi idő után meglepő, hogy van aki ilyenkor is gondol rám.
Lenne még mit mesélni, de helyette most egy kis munkaidővel várjuk az ebédidőt.
“Munkából élek, paraszt vagyok…”
Reggel hét óta lent kormolunk a bányában. Lélegzetvételnyi idő semmi, de hadd osszak meg két fontos időintervallumot a gyér frissítésnek köszönhetően egyre ritkuló olvasótáborral:
35:05
2:30
Mindkettő a munkahelyhez kapcsolódik! Vajon mit/miket sikerült ennyi idő alatt letudnom?
A tegnapi, elnyújtott ebédidőben, két gyrosfalat között a csörlőrendszer gazdával rendesen rágyógyultunk a Mysteriez! nevű flash játékra.
Adott cirka 30 jól elhelyezett, helyenként szemét módon eldugott szám, amit különböző helyszíneken (szobák, utca, kalózhajó…) kell kattintással megtalálni. A rendelkezésre álló limit 5 perc, de ha online változatban játszol (van letölthető verzió is), akkor az idő mellett, rögtön egy ellenféllel vívsz idegőrlő csatát, hogy ki találja meg hamarabb az összes számot.
A legundorítóbb dolog, amikor már csak egy szám után vadásztok, mindketten milliméternyi távolságra a monitortól és az ellenfél elhappolja előletek a győzelmet. Addiktív, 12 pályányi lófasz. A kolléga a közveszélyes munkakerülők blogján talált rá. Hát igen, a hosszú hétvége előtti utolsó munkaórák kárára!
Copyright © 2004–2009. All rights reserved.
RSS Feed. This blog is proudly powered by Wordpress and uses Modern Clix, a theme by Rodrigo Galindez.
