Utolsó mondatok

A két NAGY: Google versus Apple

Mi történt körülöttem 2009-ben?

Véletlenszerű gondolatokból felépített ad hoc összegzés az elmúlt 364 napjából merítve:

- Rögtön az év egyik első napján elszívok egy szál cigit a sokkoló a hír kapcsán: Ivett és Guca külön utakon.
- A munkahelyemen még januárban beültetnek mellém egy vadidegen Angliából hazatelepült srácot, aki csodálja a monitoromra ragasztott post-it cetlikből összeállított todo listáimat. Azt mondja Robinak hívják.
- A lakótársak februárban teljesen szétszóródnak a világban, de legalább lelkesen blogolnak. Ezt látva a digitális szívem is könnybe lábad.
- A bátyám megkéri Teca kezét, így végre kipukkan az első üveg Asti Cinzano.
- Kihasználva, hogy egyedül uralom az albérletet, tartok egy céges vacsorát, amelyen tetemes mennyiségű pálinkával roncsoljuk az arcunkat. A következmények hatására többen napokig képtelenek értelmes táplálékot magukba venni, én pedig bemutatom az év legtöbbet emlegetett pucsítós pózát.
- Közel három órán át hagyjuk, hogy futószalagon rohangáljanak el mellettünk a sushi falatok és beleszeretek a wasabi ízébe, ami amúgy sima vízi torma.
- Maradva a gasztro kultúrkörnél később az Olimpia étterem olyan magasra teszi a lécet, amit azóta sem tud senki átugrani.
- Utolsó nagyszülőnként itt hagy minket anyai nagymamánk is. Néha úgy érzem határtalan szeretete még most is kísér utamon.
- Egy “hirtelen jött” pálfordulás végeredményeként úgy döntünk összeköltözünk és Gergőt is visszük magunkkal.
- Régi-új arc a fővárosban, immáron Hami is újra pesti levegőt szív a hét nagyobbik felében, Zsolti kocsijában egyre kevesebb a hely…
- Egyedüli rendszeres testmozgásként szerdánként lejárunk focizni a Margitszigetre, ami igazi felüdülés a munkahelyi sorvadás után.
- Az első nap estéjén Teo papa pizzáját majszoljuk új albérletünk parkettáján ücsörögve, fáradtan, de boldogan.
- A MarketingSzoftverek legénységével megismertetem a bajai halászlé ízét és a népünnepély hangulatát.
- Az év egyetlen igazán önfeledt hetében szanaszét pörögjük magunkat az EFOTT-on. Már nem csak nekem tűnik fel, hogy Robi egy hatalmas arc. :-)
- Elveszítjük első bajtársunkat: Petya és Ági összeházasodnak. A szertartás végére már jobban bőgök, mint a győztes színésznők az Oscar-díj átadásokon, de a lagzin már tartom magam.
- Csordogálnak a megbízások, kezdenek állandósulni a hajnali 5 órai kelések. Gerti összehúzott szemöldökkel és féltő tekintettel nyugtázza az eseményeket.
- Újabb esküvő, aminél ezúttal kicsivel fontosabb szerepkörben kell megfelelnem. Teca felveszi a Banga-Burány nevet, én meg alig iszok pár korty alkoholt az egész lakodalom alatt.
- Továbbra is imádom Budapestnek a reggeli 18-as villamos felé mutatott arcát.
- Paneltűz a szomszédban, a mélybe zuhanó, égő ablakkeret látványa felejthetetlen.
- Lassan elfogynak a kiolvasásra érdemes magyar nyelvű, szakmai könyvek és csak az asztalomon nő a belőlük épített piramis.
- Megnyit az Allee, a hozzánk legközelebb lévő pláza, szerencsére a mérgezésből bennünket kihagynak.
- Sikerül az idei év legnagyobb hóviharában nekiindulnunk közös karácsonyfát venni. Az ezüstfenyő törzsével beleírom a hóba Gerti nevét, amit 10 perc alatt teljesen befed a szakadó hóesés.
- Kihajózunk ismeretlen, új vizekre. Vitorlánkon a Blogster Média Kft. felirat virít.
- Fájdalmasan, de megállapítom, hogy a 2009-es évben többet tweeteltem, mint blogoltam.

Happy Monday!

Happy Monday!

Happy Monday!

Happy Monday!

A kreatív ötlet 8 halálneme

via Scott Campbell

Posted via email from The Bohemian Lifestream Rhapsody

Always check before you leave

Do you have?

This Vinny boy just made my day

Vin Diesel aka Mona Liesel

Happy Monday!

Happy Monday!

Happy Monday!

Happy Monday!

Akinek nincsen esze, legyen notesze!

Mi a közös Van Goghban, Picassoban és Hemingwayben?

Mindegyikük hordott magánál egy kis fekete, bőrkötésű noteszt, amibe vázlatokat, jegyzeteiket és olykor akár utazási élményeiket karcolták. Ez a legendás Moleskine jegyzetfüzet.

A francia manufaktúra eme remekét aztán 1986-ban az akkori készítők kivonták a forgalomból. Az értékét jelzi, hogy a világutazó Bruce Chatwin tervezett Ausztráliába induló túrája előtt ekkor igyekezte felvásárolni az összes még szabad példányt.

Ezt követően tizenkét évig és egy milánói kiadó elhatározására kellett várni míg a kézzel gyártott notesz kínálatként újra megjelent a polcokon.

Jelentéktelennek látszó fekete könyv, 240 kockás oldal gumiszalaggal átkötve, a hátsó borítója belsején egy félig rejtett, praktikus zseb. Egyesek szemében a lélek nomád puritánságának sznobizmusa, mások számára az ötletek, gondolatkincsek nagyra becsült szentélye.

Budapesten az Írók boltjában lehet kapni. Én meg vettem egyet, ne csak a bitek tároljanak el mindent.



Copyright © 2004–2009. All rights reserved.

RSS Feed. This blog is proudly powered by Wordpress and uses Modern Clix, a theme by Rodrigo Galindez.